A Marokkóban élő gyantás kutyatej (Euphorbia resinifera) fő hatóanyaga, a reziniferatoxin elképesztően erős: csípőssége a Scoville-skálán eléri a 16 milliárd egységet. Ez tízezerszerese a Carolina Reaper paprikáénak, a jalapeñóénak pedig mintegy 4,5 milliószorosa. Az anyag károsítja a fájdalom érzékeléséért felelős idegvégződéseket – éppen ez teheti a jövő egyik rendkívül hatékony fájdalomcsillapítójává.
A szervezetbe juttatva a reziniferatoxin a fájdalomérző idegvégződéseken található TRPV1 receptorhoz kötődik. Ennek hatására megnyílik egy ioncsatorna, és nagy mennyiségű kalcium áramlik az idegsejtbe. A túlterhelés kikapcsolja a fájdalomérző ideget, miközben más érzékletek megmaradnak: a beteg nem érez fájdalmat, de akár a könnyű érintést is érzékeli.
Az injekció helyét azonban előzőleg hagyományos érzéstelenítéssel kell kezelni. Enélkül a toxin az ideg kikapcsolása előtt rendkívül heves fájdalmat okozna.
Michael Iadarola kutató térdízületi fájdalmaktól szenvedő kutyákon vizsgálta a reziniferatoxint. Beszámolója szerint a korábban sántító állatok ismét futni kezdtek, és fájdalom nélkül éltek. A hatás a vártnál jóval tartósabbnak bizonyult: a gazdák átlagosan csak öt hónap elteltével kértek újabb injekciót.
A vegyület tehát az adott testrészbe fecskendezve hosszan tartó helyi érzéstelenítést válthat ki. A kísérletek szerint azonban előrehaladott daganatos betegségek esetén is segíthet. Embereken is tesztelték, mégpedig előrehaladott csontrákban szenvedő betegeknél.
Andrew Mannes aneszteziológus szerint az eljárás a spinális érzéstelenítés technikájához hasonlít: a reziniferatoxint nem magába a gerincvelőbe, hanem az azt körülvevő folyadékba adják be. A beavatkozás alatt a betegek általános érzéstelenítésben vannak, majd egy ideig erős fájdalomcsillapítót is kapnak. Néhány órán belül teljesen megszűnik a fájdalmuk.
Mivel a toxint ebben az esetben a központi idegrendszerbe juttatják, a hatás nemcsak egyetlen ízületre, hanem az egész testre kiterjed. A fájdalom mellett azonban a hőmérséklet-változás érzékelése is megszűnik, mert a TRPV1 receptor arra is reagál.
A reziniferatoxint nem kell gyakran beadni, nem okoz hozzászokást, helyileg fejti ki hatását, és nincs kábító hatása. Legfőbb hátránya éppen a rendkívüli hatékonysága lehet: miközben más érzékletek megmaradnak, teljesen eltünteti a fájdalmat, így a beteg nem kap figyelmeztető jelzést egy sérülésről. Ha például túl forró teát iszik, nem érzi az ezzel járó fájdalmat, ezért könnyen megsérülhet.
Súlyos betegségekben szenvedőknél azonban ez a kockázat kisebb gondot jelenthet, mint maga a tartós, erős fájdalom. A reziniferatoxint ezért az opioid fájdalomcsillapítók radikális alternatívájaként is vizsgálják.
