A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói olyan sátor prototípusát mutatták be, amely a szövet mozgásából termel elektromos áramot. A Matter folyóiratban ismertetett szerkezet „okos” textíliája a hajlítást, a nyújtást és más hétköznapi mozgásokat alakítja elektromos töltéssé.
A technológia a magnetoelasztikus hatáson alapul: mechanikai igénybevételre megváltozik az anyag mágneses állapota. Amikor a sátor padlója vagy teteje meghajlik, módosul a mágneses fluxus, ezt a változást pedig a rendszer indukcióval elektromos árammá alakítja. A jelenséget Emilio Villari olasz fizikus írta le először 1865-ben.
A sátor textilrétegei a belül és kívül jelentkező hétköznapi mozgásokra is reagálnak. Így energiát gyűjthetnek a szélből, az emberek lépéseiből, illetve abból is, ahogyan felállítás közben meghajlik az anyag.
Egy kísérletben a kutatók kézzel, enyhén megütögettek egy kis szövetmintát, és ezzel másfél másodperc alatt csaknem 6 voltra töltöttek fel egy apró kondenzátort. Az eredmény azt mutatja, hogy az anyag gyenge mozgásokból is képes energiát kinyerni. Ez a teljesítmény egy okostelefonhoz még nem elegendő, de jelzi, hogy érdemes lehet nagyobb textilszerkezetekre méretezni a technológiát.
A fejlesztést táborokban, katasztrófa sújtotta területeken és más olyan helyeken lehetne alkalmazni, ahol korlátozott vagy egyáltalán nincs áramellátás. A sátor kis fogyasztású eszközöket, például lámpákat és érzékelőket működtethetne. A napelemekkel ellentétben ehhez nincs szüksége fényre.
Sorozatgyártásra kész változat egyelőre nem létezik. A kutatóknak valós körülmények között is meg kell vizsgálniuk, mennyi energiát termel a sátor. Arra is választ kell találniuk, hogy az anyag miként viseli a rendszeres összehajtást és a rossz időt, illetve tömegesen és alacsony költséggel gyártható-e.
