Egy nemzetközi kutatócsoport első alkalommal talált közvetlen bizonyítékot arra, hogy neandervölgyiek éltek Portugália atlanti partvidékén. A megkövesedett lábnyomok alapján a dűnéken haladva kereshették és követhették zsákmányukat, miközben kisgyerekek is velük tartottak.

A Scientific Reports folyóiratban közölt tanulmány két, Portugáliában, Európa legdélnyugatibb térségében feltárt lelőhelyet mutat be. A mintegy 78 ezer éves Monte Clérigóban és a körülbelül 82 ezer éves Praia do Telheiróban összesen 26 pleisztocén kori lábnyomot vizsgáltak. A nyomok eolianitban, vagyis karbonáttal összecementálódott, dűnéket alkotó bioklasztos homokban maradtak fenn.

A laza üledékben keletkező lábnyomok rendszerint rövid életűek, gyorsan elpusztulnak. Megőrzésükhöz kivételes körülmények kellenek: ilyen lehet a hirtelen betemetődés vagy a gyors üledékfelhalmozódás, amely megakadályozza, hogy a felszínt újra és újra letapossák. Ilyen feltételek a partvidékeken is kialakulhatnak.

A fosszilis lábnyomok a kutatók szerint egyfajta pillanatfelvételt adnak az egykori életről, és olyan részleteket is megőrizhetnek, amelyek a hagyományos régészeti leletanyagból gyakran hiányoznak. Következtetni lehet belőlük az egyének testalkatára és életkorára, valamint arra, miként mozogtak és tevékenykedtek a környezetükben. Más leletekkel együtt még táplálkozásuk megértéséhez is hozzájárulhatnak.

Az állatmaradványok alapján a neandervölgyiek elsősorban szarvasokat, lovakat és nyulakat fogyasztottak. Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Németország, Oroszország és Ukrajna középső és késő pleisztocén lelőhelyeinek leletei azt mutatják, hogy ügyes vadászok voltak, fehérjéjük pedig szinte kizárólag állati eredetű táplálékból származott.

Egyre több bizonyíték utal ugyanakkor arra, hogy kisebb vadakat, madarakat és növényeket is fogyasztottak. A madarak húsán és tojásán kívül a tollakat díszítésre használhatták. A neandervölgyiek már régóta felkeresték a tengerpartokat is, ahol halat, kagylókat és tengeri emlősöket fogyasztottak.

A most vizsgált nyomsorok arra utalnak, hogy útvonalaikat tudatosan alakíthatták ki, és a mozgásban több nemzedék vett részt. Praia do Telheiróban egyetlen lábnyomot elemeztek, Monte Clérigóban viszont három személy nyomait azonosították. Egy 169–173 centiméter magas férfi mellett egy hét–kilenc éves, 108–123 centiméteres gyermek, valamint egy két évnél fiatalabb, 69–79 centiméter magas kisgyerek járt arra.

A dűne lejtőjén a part felé és visszafelé vezető nyomok arra utalhatnak, hogy a csoport a közelben fekvő táborhelyétől távolabb keresett táplálékot, tengeri élelmet vagy elejthető vadat. A gyermeklábnyomokból a kutatók arra következtetnek, hogy a kicsik a felnőttek mellett voltak a mindennapi tevékenységek során, és már nagyon fiatalon elkezdhették elsajátítani a vadászathoz szükséges készségeket.