Egy gyermek számára már a szülés túlélése is komoly próbatétel volt, de a nehézségek ezzel még korántsem értek véget.

A bábák a köldökzsinór elvágása után azt a csecsemő fejéhez érintették, mert úgy hitték, ezzel hosszú életet biztosíthatnak neki. Ezután olyan pólyába csavarták, amelybe gyógynövényeket, szárított rovarokat, sőt pókhálót is tettek – mindezt a gyermek egészségének védelmében.

Ha az újszülött élete első perceiben nem mutatott életjelet, bort fecskendeztek a szájába. Így próbálták újraéleszteni IV. Henrik fiát, a későbbi XIII. Lajos francia királyt is. A csecsemő megmosása ugyanakkor fel sem merült.

Fennmaradt XIII. Lajos személyes orvosának naplója, akit már a születésétől a trónörökös mellé rendeltek. A dauphin 1601. szeptember 27-én jött világra. Az orvos feljegyzése szerint november 11-én törölték át először a fejét. Egy héttel később friss vajjal és mandulatejjel dörzsölték be a homlokát és az arcát, hogy eltávolítsák a bőrébe ivódott szennyeződést.

A következő év júliusának elején viszketni kezdett a gyermek feje, ezért akkor fésülték meg először. A herceg lábát négyéves korában mosták meg, teljes fürdetésre pedig először hétévesen került sor.

A gyerekeket másfél éves korukig rendkívül szorosan pólyázták, hogy – az akkori elképzelés szerint – „emberi formát” kapjanak. A kicsik ösztönös, „állatiasnak” tartott viselkedése nyugtalanította a korabeli embereket: úgy vélték, hogy mivel az ember Isten képmására teremtetett, az ilyen magatartás szégyent hoz erre az eszmére.

A hagyományos pólya helyett hosszú szalagokat is használtak, amelyekbe úgy tekerték be a csecsemőt, hogy szinte múmiára hasonlított. Az orvosok egészségügyi érvekkel indokolták a szoros pólyázást. A gyermeket gyengének és tökéletlennek tartották, és azt hitték, hogy pólyázás nélkül összekuszálódhatnak a belső szervei, illetve elgörbülhetnek a karjai és a lábai. Még a fülét is a koponyához kellett szorítani. Naponta háromszor kibontották, a fenekét pedig borral tisztították meg.

A gyermekek bilire szoktatásáról nem maradt fenn tanács. Valószínűleg ezzel is összefüggött, hogy hétéves korukig a fiúk és a lányok egyaránt ruhát viseltek: szükség esetén egyszerűen megtörölték őket, vagy beöntést alkalmaztak.

A korabeli gyermekábrázolásokon ezért nem mindig könnyű első pillantásra megállapítani, melyik gyermek fiú. Ilyenkor más részletek segíthetnek: a forrásban említett kép középső alakját például a vállszíján függő kard azonosítja fiúként.