Heinrich Schliemann német kereskedőként kezdte pályáját, ám végül a terepi régészet egyik megalapítójaként és Trója kiemelkedő kutatójaként írta be magát a történelembe. Élete legfontosabb felfedezését 1873 májusában tette: megtalálta azt a leletegyüttest, amelyet Priamosz, az utolsó trójai király kincsének vélt.
A tárgyak valójában nem köthetők Priamoszhoz. A leletek az időszámításunk előtti 2400–2300 közötti időszakból származnak, miközben Priamosz mintegy ezer évvel később élt és uralkodott. Schliemann tévedése azonban nem csökkenti a leletegyüttes értékét, amelyet a régészek világszerte ma is „Priamosz kincseként” emlegetnek.
Schliemann először a földből kiálló, szokatlan réztárgyakra figyelt fel egy nem sokkal korábban feltárt ókori falmaradványnál. Naplójában azt írta, azért rendelt el szünetet, hogy ne szítsa fel a munkások indulatait, és megmentse a leletet a tudomány számára. Ezután egy késsel, saját kezűleg bontotta ki a kincset a falból.
A romos fal maradványai között összesen 8833 tárgyat találtak. A leletek között számos nyaklánc, diadém, serleg, csésze, fülbevaló és karkötő volt, aranyból, ezüstből és drágakövekből készült darabokkal együtt.
Mivel Schliemann attól tartott, hogy elkobozzák a kincseket, titokban Athénba vitte őket. A leleteket később hosszú ideig Németországban őrizték. A második világháború végén a német fél a fosztogatástól tartva maga adta át a kincseket a szovjet felszabadítóknak, így kerültek azok a Szovjetunióba.
A leletegyüttes hollétét ezután titkosították. Az orosz hatóságok csak 1992-ben ismerték el, hogy Trója kincsei Moszkvában vannak. A tárgyakat 1996 óta a moszkvai Puskin Múzeumban állítják ki, és mindmáig ott őrzik őket.