A belső égésű motor nem működhet hűtés nélkül. Fizikai értelemben hőerőgép: az üzemanyag égése hőt termel, a hengerekben lévő gáz pedig ennek egy részét mechanikai munkává alakítja. A fennmaradó hőt át kell adni a környezetnek – ezt végzi a motor hűtőrendszere.

Ha a hő nem távozik elég gyorsan, a motor túlmelegedhet és meghibásodhat: deformálódhatnak az alkatrészek, megszűnhet egy tömítés zárása, vagy megrepedhet valamelyik fémelem. A túlzott hűtés sem jó, mert a hideg motor gyorsabban kopik és több üzemanyagot fogyaszt. Az optimális üzemi hőmérséklet 90–110 °C, a hűtőrendszernek pedig ebben a tartományban kell tartania a motort.

## Léghűtés és folyadékhűtés

A léghűtés a legegyszerűbb megoldás. A motorblokk külső felületén bordák növelik a hőleadó felületet. A hőt természetes légáramlás vezeti el, illetve menet közben a motort érő levegő hűti a szerkezetet. A hatást ventilátorral is fokozhatják.

Léghűtéses motorral szerelt autókat már régóta nem gyártanak, de a 20. század közepén több népszerű modell – például a Volkswagen Bogár, a Fiat 500 és egyes Citroënek – is ezt a rendszert használta. Az utolsó léghűtéses Porsche 911-est 1993-ban mutatták be, amikorra a többi autógyártó már folyadékhűtésre állt át.

Léghűtéses benzinmotor ma főleg mopedekben, kerti gépekben és generátorokban található. Ezeknél fontos az egyszerűség, az alacsony ár és a kis tömeg, miközben nem várnak el maximális teljesítményt.

A korszerű, belső égésű motorral hajtott autók folyadékhűtést használnak. A hűtőfolyadék a motorblokk és a hengerfej járataiban kering, majd csöveken keresztül a hűtőbe jut. Ott lehűl, azután visszatér a motorba. Az áramlást vízpumpa biztosítja.

A hűtőn ventilátor segíti a hőleadást, különösen kis sebességnél, amikor gyenge a menetszél. A folyadék külön fűtőradiátorba is eljut: ez adja át a hőt az utastér szellőzőrendszerének. A rendszer része továbbá a termosztát, a kiegyenlítőtartály és a hőmérséklet-érzékelő.

A modern motorokat magasabb üzemi hőmérsékletre tervezik, ami csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást. Egy 1995-ös BMW 520i motorja például átlagosan 95 °C-on, a 2018-as azonos modellé pedig 110 °C-on üzemel. Ezért a mai hűtőrendszerek jóval összetettebbek lehetnek: több hűtőt, különböző szivattyúkat és elektronikusan vezérelt termosztátot is tartalmazhatnak.

## A folyadékhűtés fő elemei

### Hűtőradiátor

A legtöbb autóban a motortér elején található, és apró cellákból álló, nagyméretű fémpanelnek látszik. Könnyű összetéveszteni a légkondicionáló kondenzátorával vagy a turbófeltöltős rendszerek levegőjét hűtő intercoolerrel, mert külsőre hasonlóak. A motorhűtő rendszerint a legnagyobb közülük.

A hűtőfolyadék csöveken át jut a radiátor szélein lévő tartályokba, majd rendkívül vékony csövekből és lemezekből álló magon halad keresztül. Eközben hőt ad át a nála jóval hidegebb környezeti levegőnek. A sok cső és lemez nagy felületet hoz létre, így hatékonyabbá teszi a hűtést.

Régi autók radiátorán gyakran volt leeresztőcsap, például a folyadék tél előtti eltávolításához, a mai modelleken ez ritka. A radiátor tetején néha túlnyomást levezető szelepes sapka található, de ezt többnyire a kiegyenlítőtartályra szerelik.

### Vízpumpa

Mivel a hűtőfolyadék a motorban melegszik fel, a radiátorban pedig lehűl, folyamatosan keringenie kell. Ezt a vízpumpa biztosítja. A szivattyút fogaskerék vagy szíj hajthatja a motorról, de elektromos kivitelű is lehet.

### Termosztát

A motor terheléstől függően eltérő mennyiségű hőt termel, ezért a rendszernek nem egyszerűen hűtenie kell, hanem a körülményekhez igazítva kell szabályoznia a hőleadást. Hidegindítás után például az a cél, hogy a motor gyorsan elérje az üzemi hőmérsékletet, utána viszont fokozni kell a hűtést a túlmelegedés megelőzésére.

Amíg a hőmérséklet 80–90 °C alatt marad, a termosztát zárva van, és a folyadékot a radiátort megkerülő, úgynevezett kis körbe tereli. A folyadék így érdemi lehűlés nélkül tér vissza a motorba. A hőmérséklet emelkedésével a termosztát fokozatosan megnyitja a radiátoron átvezető nagy kört.

A mechanikus termosztát hőérzékeny elemmel, önállóan működik. Az elektronikus változatot a motorvezérlő egység nyitja és zárja; a modern autókban egyre gyakrabban ilyen megoldással találkozni.

### Kiegyenlítőtartály

A hűtőrendszer zárt, benne a folyadék 1,2–2 atmoszféra nyomás alatt áll. A nyomás megemeli a forráspontot, így hibátlan rendszerben a hűtőfolyadék nem forr fel, melegedéskor azonban kitágul.

A térfogat-növekedést a rendszerint a motortér felső részén található, nagyjából félig töltött kiegyenlítőtartály veszi fel. A kupakjában két szelep van. A vákuumszelep levegőt enged be, amikor a lehűlő folyadék összehúzódik, így nem keletkezik vákuum. A biztonsági szelep kritikus nyomásnál kiengedi a gőzt, különben a rendszer szétrepedhetne.

### Csövek és bilincsek

A rendszer elemeit gumi- vagy szilikoncsövek kötik össze, különböző formában és keresztmetszettel. A radiátorhoz, a tartályhoz és a pumpához bilincsek rögzítik őket. A külföldi gyártású autók gyárilag általában önszorító bilincseket kapnak, javításkor azonban ezeket olykor csavarosra cserélik.

### Ventilátor

A ventilátor a hűtőrendszer egyetlen olyan eleme, amely nem érintkezik a hűtőfolyadékkal. Levegőt hajt át a radiátoron, és főként lassú haladáskor növeli a hűtés hatékonyságát. Lehet mechanikus vagy elektromos hajtású. A vezérlés autónként eltér: a motor terhelése, hőmérséklete és a külső körülmények alapján különböző fordulatszámon működhet.

### Hőmérséklet-érzékelő

Az érzékelő továbbítja a hűtőfolyadék hőmérsékletét a motorvezérlőnek, amely ezt az adatot is figyelembe veszi. Egyes autók például nem engedik magas fordulatszámra pörögni a motort, amíg az el nem éri üzemi hőmérsékletét. Az adat a műszerfalon is megjelenik, túlmelegedéskor pedig figyelmeztető lámpa gyullad ki.

### Hűtőfolyadék

A fagyálló desztillált víz, etilén- vagy propilénglikol, valamint korróziógátló adalékok keveréke. Összetételének köszönhetően akár −60 °C-ig sem fagy meg. Ha mégis megdermed, nem kemény, kristályos jéggé alakul, ezért nem roncsolja a rendszer elemeit, hanem amorf, sűrű masszává válik.

Normál nyomáson a fagyálló 110–120 °C között forr, nyomás alatt pedig még magasabb hőmérsékleten. A modern autókban általában nem használnak tiszta vizet: 0 °C-on megfagy, a keletkező jég pedig károsíthatja a rendszert. Emellett 100 °C-on forr, bár nyomás alatt ennél kissé magasabb a forráspontja.

A fagyállót megfestik, hogy jól látszódjon a szintje a tartályban. A festék ultraibolya fényben világít, ami segíthet a szivárgás megtalálásában. A szín utalhat a típusra, de nincs általános szabvány, a gyártók eltérő jelöléseket használnak. Emiatt nem szabad pusztán a szín alapján utántölteni: az eltérő típusok összekeverésekor üledék képződhet. Ilyenkor jobb teljesen leereszteni a régi folyadékot, majd újat tölteni a rendszerbe. A fagyálló idővel veszít tulajdonságaiból, cseréjének gyakorisága pedig az adott terméktől függ.

## A leggyakoribb hibák

### A termosztát nem zár

A fagyálló állandóan a radiátoron át, a nagy körben kering, ezért a motor nem éri el az üzemi hőmérsékletet. Menet közben az erős légáram még tovább csökkentheti a hőmérsékletet. Az autóval el lehet jutni a szervizbe, ahol kicserélik a termosztátot.

### Eltömődött a radiátor

A hőmérő mutatója a normál tartomány fölé emelkedik, és kigyulladhat a túlmelegedést jelző lámpa. Szemrevételezéskor látható lehet, hogy a cellákat sár és növényi szösz tömíti el. Az autóval el lehet menni a szervizbe, ahol kiszerelik és kimossák a radiátort. Egyes modelleknél a tisztításhoz elég eltávolítani az első lökhárítót és a díszrácsot.

### Nem működik a ventilátor

Kis sebességnél kigyulladhat a túlmelegedés-jelző, a mutató pedig a piros tartományba kerülhet, miközben nagyobb sebességnél csökken a motor hőmérséklete.

Ellenőrizni kell a vezetékeket, a biztosítékokat és a csatlakozókat, mechanikus hajtású ventilátornál pedig a hajtószíjat is. A hibás alkatrészt ki kell cserélni. Ha ez nem oldja meg a problémát, az utastér fűtését és ventilátorát maximumra állítva el lehet indulni a szervizbe. Dugó esetén félre kell állni és leállítani a motort, majd csak akkor folytatni az utat, amikor szabaddá válik az út.

### Szivárog a hűtőfolyadék

A túlmelegedés-jelző világít, a mutató a piros tartományba kerül, a tartályban pedig a minimum alatt van a folyadékszint, vagy teljesen eltűnt a folyadék.

Meg kell állni, le kell állítani a motort, és meg kell várni, amíg teljesen lehűl. Csak ezután szabad lecsavarni a kiegyenlítőtartály kupakját, majd desztillált vizet vagy megfelelő fagyállót tölteni bele. Ezután el lehet indulni a szervizbe, ahol megkeresik a szivárgás helyét, és javítják vagy cserélik a sérült elemet.

Ha menet közben a hőmérséklet ismét meghaladja a megengedett értéket, meg kell állni, a motort néhány percig alapjáraton kell járatni, majd le kell állítani és hagyni lehűlni. Gyors folyadékvesztésnél autómentőt kell hívni.

### A termosztát nem nyit

A fagyálló csak a kis körben kering, ezért a motor gyorsan túlmelegszik. Kigyullad a figyelmeztető lámpa, a mutató a piros tartományba kerül, a motortérből pedig gőz száll fel, miközben a radiátor hideg marad. Ilyenkor autómentővel kell szervizbe vinni az autót.

### Nem működik a vízpumpa

Ha a szivattyú nem keringeti a fagyállót, kigyullad a túlmelegedés-jelző, a mutató a piros tartományba kerülhet, és gőz jelenhet meg a motorháztető alatt.

Mechanikus pumpánál ellenőrizni kell a hajtószíjat, elektromosnál a vezetékeket és a biztosítékokat. Ha nem a biztosíték okozza a hibát, autómentőt kell hívni, a szervizben pedig ki kell cserélni a pumpát.

## Mire érdemes figyelni?

Hibás hűtőrendszerrel könnyű túlmelegíteni a motort, aminek összetett és drága javítás lehet a vége. Túlmelegedés után megállva nem tanácsos azonnal leállítani: érdemes néhány percig alapjáraton járatni, hogy a rendszer elvezesse a maradék hőt.

Közvetlenül út után nem szabad megérinteni a hűtőrendszer és a motor alkatrészeit, mert súlyos égési sérülést okozhatnak. A kiegyenlítőtartály kupakját tilos forró motornál lecsavarni; ezt kizárólag lehűlés után szabad megtenni.

Figyelni kell a műszerfal hőmérőjét. Ha a motor bemelegedése után nagyot ingadozik a hőmérséklet, az a hűtőrendszer hibájára utalhat.

A kiegyenlítőtartály folyadékszintjét rendszeresen ellenőrizni kell. Utántöltéshez azonos típusú és azonos gyártótól származó fagyállót célszerű használni; csekély szintcsökkenésnél elegendő lehet a desztillált víz. A következő karbantartáskor érdemes átvizsgáltatni a teljes hűtőrendszert és a radiátorokat is.