A fényképezőgép megjelenése előtt az utókor csak a portréfestők látásmódjára és tudására hagyatkozhatott. Ezért ma sem tudhatjuk biztosan, mennyire hűen őrzik Napóleon vagy George Washington vonásait a róluk készült képek. A még régebbi alakok, például Dávid vagy Jézus külsejéről pedig még nehezebb képet alkotni.

Bas Uterwijk amszterdami fotós számítógépes grafikai, 3D-animációs és filmes trükktechnikai tapasztalatait felhasználva próbálja közelebb hozni ezeket az arcokat. Öntanuló neurális hálózattal készít valószerű „fényképeket”: a rendszer az adott személy fennmaradt ábrázolásait, valamint több ezer fotót elemezve építi fel a portrét.

Uterwijk 2019-ben kezdett realisztikus arcképeket létrehozni. Első munkái közé tartozott Billy, a Kölyök portréja. Ezután merült fel benne, hogy olyan embereket is megpróbálhatna fényképszerűen ábrázolni, akik jóval a fotográfia feltalálása előtt éltek.

Így született meg Napóleon arcképe is. A bemutatott kép már a harmadik változat: az első kettőt a művész nem találta elég pontosnak, a használt neurális hálózat azonban gyorsan tanult.

A sorozat szereplői között történelmi személyiségek, festmények és szobrok alakjai, valamint fiktív figurák egyaránt megtalálhatók:

– a Szabadság-szobor, amelynek arcát Auguste Bartholdi szobrász az édesanyjáról mintázta; – Vincent van Gogh, a holland posztimpresszionista festő, aki valamivel több mint tíz év alatt több mint 2100 művet alkotott; – több nő és férfi az I–III. századi római kori Egyiptomból származó múmiaportrékról, köztük fiatalok is. Ezek az enkausztikus technikával készült képek szolgáltak a generált arcok alapjául; – Michelangelo Dávidja, pontosabban annak elképzelt modellje; – Jézus Krisztus; – Napóleon; – Rembrandt, aki 1606 és 1669 között élt, így róla nem készülhetett fénykép; – Billy, a Kölyök; – Sandro Botticelli képeinek egy női és egy fiatal férfi alakja; – Niccolò Machiavelli; – George Washington; – I. Erzsébet angol királynő; – Jan van Eyck, a Hollandiában élő, 1390 körül született portréfestő; – Alfred E. Neuman, a Mad Magazine kitalált kamasz figurája; – valamint Doomguy, a Doom videojáték szereplője.

Uterwijk szerint az emberi arc évezredek alatt nem változott sokat. A frizurát és a sminket leszámítva a régmúlt emberei valószínűleg nagyon hasonlítottak ránk, csakhogy többnyire a fényképezés előtti korszak torzított vagy stilizált ábrázolásain keresztül ismerjük őket.

A művész úgy véli, az ilyen programok fontos szerepet kaphatnak a fotográfia jövőjében. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy alkotásait inkább művészi munkáknak tekinti, mint tudományosan megalapozott rekonstrukcióknak. Szerinte az eredmény bizonyos esetekben mégis közelebb állhat a valósághoz, mint számos más, arcrekonstrukcióra használt módszer.

A portré lényege ugyanis nem pusztán az apró részletek pontos visszaadása, hanem az ember karakterének és lényegének megragadása. Uterwijk képei mindenekelőtt erre tesznek kísérletet.