Középkori kéziratok pergamenlapjai őrizték meg egy súlyos állatbetegség genetikai nyomait. A University College Dublin vezette nemzetközi kutatócsoport genetikusok, történészek és virológusok részvételével vizsgálta a híres Yorki evangéliumot és a Corpus-glosszáriumot. Kiderült, hogy a kötetek nemcsak kulturális örökséget, hanem az állatbetegségek genetikai történetének részleteit is megőrizték.
A felfedezést a kéziratok anyaga tette lehetővé: a pergament juhok, kecskék és borjak bőréből készítették. Az évszázados lapokból kivont DNS elemzése során a kutatók kimutatták a juhhimlő vírusát (SPPV). A rendkívül fertőző betegség gyorsan terjed az állományokban.
Több esetben ugyanannak a kéziratnak különböző lapjain is megtalálták a kórokozó nyomait. Ez arra utal, hogy a könyv készítéséhez fertőzött állatok bőrét használták fel.
Meglepő módon borjú- és kecskebőrből készült pergamenen is azonosították a vírust. Ennek hátterében ritka, fajok közötti fertőzés állhatott, de az is lehetséges, hogy a pergamen előállítása során került a kórokozó az anyagra. A tanulmány vezető szerzője, Louis L’Ôte szerint a világ könyvtárai a múlt járványkitöréseinek valóságos archívumait rejthetik.
A vírus fejlődésének feltérképezéséhez a kéziratokból származó adatokat bronzkori juhfogak elemzésének eredményeivel vetették össze. Így megállapították, hogy a juhhimlő már legalább 3500–3700 évvel ezelőtt is veszélyeztette a háziállatokat.
A juhhimlő kórokozója az emberi fekete himlő vírusával ellentétben évezredeken át genetikailag stabil maradt. A kutatók számításai szerint főbb vírusvonalai akkor váltak szét, amikor felgyorsult a háziasítás, és tömegesen hajtották a juhokat a sztyeppékről Európába.
A Science Advances folyóiratban megjelent kutatásnak mai jelentősége is van. A kórokozó továbbra is károkat okoz, többek között a jelenlegi görögországi járvány során. Az ősi vírusgenomok megismerése a jövőben hozzájárulhat a juhhimlő elleni védekezéshez.
