Mintegy 4500 évvel ezelőtt gyors és nagyszabású népességcsere zajlott le Britanniában. A Stonehenge-et és a sziget legtöbb más újkőkori emlékét létrehozó népesség szinte eltűnt, helyét pedig egy másik kultúrához tartozó csoport vette át. Régóta vitatott kérdés volt, honnan érkeztek az új lakók. Egy nemzetközi kutatócsoport genetikai vizsgálata most arra jutott, hogy nem az Ibériai-félszigetről, hanem a Rajna és a Maas deltavidékéről keltek át Britanniába.

Kr. e. 6500 és 4000 között jelentősen átalakult Európa népessége. A Nyugat-Anatóliából származó földművesek leszármazottai elterjedtek a kontinensen, és keveredtek a helyi vadászó-gyűjtögetőkkel. Ennek következtében egyes térségek lakosságának genetikai összetétele 70–100 százalékban megváltozott.

Később, Kr. e. 3000 és 2500 között a mai Ukrajna és Oroszország sztyeppéiről állattartó nomádok indultak nyugat felé. Ők a gödörsíros, más néven jamnaja kultúra indoeurópai népességéhez tartoztak. Egy részük kelet-európai földművesekkel keveredett, ebből alakult ki a két hagyomány elemeit egyesítő zsinegdíszes kerámia kultúrája.

E kultúra hordozói Európa nagy részén elterjedtek, és jelentős genetikai nyomot hagytak maguk után. A Rajna és a Maas vízgyűjtőjében – a mai Hollandia, Belgium és Nyugat-Németország területén – azonban eleinte csekély volt a hatásuk. A helyiek átvettek ugyan egyes tárgyakat, genetikai összetételük mégsem változott számottevően.

A fordulat Kr. e. 2500 körül következett be, amikor megjelentek a jellegzetes alakú edényeikről elnevezett harangedényes kultúra képviselői. Ők jelentős új genetikai örökséget vittek a Rajna és a Maas deltájába, majd keveredtek a helyi népességgel.

Száz évvel később hasonló átalakulás kezdődött a Brit-szigeteken. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy Kr. e. 2400 körül éles demográfiai változás indult meg: az újkőkori lakosságot a harangedényes kultúrához kötődő emberek váltották fel. Sokáig az Ibériai-félszigetet tartották e bevándorlók legvalószínűbb kiindulópontjának, mivel egyes kutatók szerint maga a kultúra a mai Portugália és Spanyolország területén született meg. Ezt a legkorábbi harangedények típusára és korára vonatkozó régészeti leletekkel támasztották alá.

David Reich, a Harvard Egyetem kutatója által vezetett nemzetközi régész- és genetikuscsoport eredményei azonban cáfolják ezt az elképzelést. A Nature folyóiratban közölt tanulmány szerint a Britannia genetikai képét Kr. e. 2400 körül gyökeresen átalakító emberek az Északi-tenger túlpartjáról, a Rajna és a Maas deltájából érkeztek.

A kutatók 112 olyan ember genomját vizsgálták meg, akik Kr. e. 8500 és 1700 között éltek a mai Hollandia, Belgium és Nyugat-Németország területén. Az adatokból kirajzolódott, hogy miközben Kr. e. 6500 körül az újkőkori földművesek terjeszkedni kezdtek Európában, Hollandia és Belgium mocsaras alföldjein a vadászó-gyűjtögetők nagyrészt megőrizték korábbi életmódjukat és genetikai örökségüket. Genomjuk mintegy fele vadászó-gyűjtögető népességektől származott.

A földművesek évezredeken át csak ritkán jutottak el ezekre a területekre. A folyókkal, mocsarakkal és tőzeglápokkal tagolt táj komoly akadályt jelentett számukra, míg az ott élő vadászó-gyűjtögetők jól alkalmazkodtak a körülményekhez.

Kr. e. 5000 és 3500 között a térség Y-kromoszómás leszármazási vonalai továbbra is főként a vadászó-gyűjtögetők örökségét őrizték. Mivel ezek a genetikai markerek apáról fiúra öröklődnek, segítségükkel a közvetlen férfiági származás követhető.

A mitokondriális DNS és az X-kromoszóma vizsgálata ugyanakkor erősebb női genetikai hozzájárulást mutatott ki a földművesek részéről. Ez arra utal, hogy földműves közösségekből származó nők gyakran csatlakoztak a helyi vadászó-gyűjtögetőkhöz. A kutatók szerint ez valószínűleg többnyire békés kapcsolatok eredménye lehetett: a földműves társadalmakban a nők gyakrabban hagyták el szülőhelyüket, míg a férfiak helyben maradtak. Elképzelhető, hogy fordított irányú mozgás is történt, vagyis vadászó-gyűjtögető nők költöztek földműves férfiak közösségeibe, ezt azonban még ellenőrizni kell.

A 112 ember maradványai között mindössze egyetlen olyan férfit találtak, akinek Y-kromoszómás haplocsoportja a jamnaja népességhez köthető. Egyelőre nem tudni, ki lehetett ő.

A körülbelül 4500 éves maradványoknál már megváltozott a kép. DNS-ükben egyre gyakrabban jelent meg a harangedényes kultúra genetikai lenyomata, amely már magában foglalta az eurázsiai sztyeppékről származó örökséget is.

Az újonnan érkezők keveredtek a helyiekkel, így a térség lakóinak DNS-ében megjelent a sztyeppei összetevő. A mocsaras vidék korábbi népessége azonban nem tűnt el teljesen: a következő nemzedék genetikai állományában 13–18 százaléknyi, a vadászó-gyűjtögetőkre jellemző örökség maradt fenn.

A kialakult, kevert népesség nem maradt a folyótorkolatoknál. Körülbelül száz évvel később, Kr. e. 2400 táján Britanniába vándorolt. A szigetre érkezők genetikai összetétele szinte teljesen megegyezett a Rajna és a Maas deltájában élőkével: a harangedényes kultúra képviselőinek és a helyi vadászó-gyűjtögetőknek az örökségét egyaránt hordozták.

Reich és munkatársai számítógépes modellezéssel azt is megállapították, hogy érkezésük után a helyi újkőkori földművesek genetikai öröksége csaknem teljesen eltűnt a brit népességből. Génjeik 90 százaléka nem öröklődött tovább a későbbi nemzedékekben. A folyamat ráadásul nem több évszázad alatt ment végbe, ahogy korábban feltételezték, hanem mindössze száz év alatt.

Azt továbbra sem tudni pontosan, miként zajlott ez a népességcsere. Az új telepesek megérkezése előtt Britannia lakói elhamvasztották halottaikat, nem pedig a földbe temették őket. Emiatt alig maradt fenn tőlük vizsgálható DNS, ami megnehezíti az események részletes rekonstruálását.