Egy időszámításunk szerinti II. századból származó ólomtáblát találtak a hollandiai Heerlenben, az egykori római katonai település, Coriovallum területén. A természetfeletti erőkhöz szóló szöveget nem latinul, hanem ógörögül, egyiptomi stílusban írták.

Az apró átoktáblák az ókorban rendkívül elterjedtek voltak: Egyiptomtól Britanniáig számos helyen kerültek elő. Latinul defixiones, görögül katadesmoi néven ismerték őket. Többnyire ólomból készültek, mert ebbe a nehéz, hűvös tapintású fémbe könnyű volt szöveget karcolni, emellett mágikus „megkötő” erőt is tulajdonítottak neki.

A feliratok rendszerint istenekhez, démonokhoz vagy halottakhoz fordultak. Az elhunytakat közvetítőnek tekintették a túlvilági erők felé, a táblák célja pedig általában egy vagy több ember megkárosítása volt. Az átkokat és varázsigéket tartalmazó ólomlapokat összetekerték vagy összehajtották, olykor szöggel is átszúrták, majd elásták. Az ilyen csomagokba néha hajat, csontokat vagy szögekkel átdöfött kis figurákat helyeztek, feltehetően azért, hogy fokozzák az átok hatását.

A heerleni, 9,3-szer 4,8 centiméteres táblára a városháza előtti tér alatt, egy gödörben bukkantak. A Heidelbergi Egyetem Papirológiai Intézetében végzett elemzés szerint az észak-európai hasonló leletektől eltérően a felirat nyelve ógörög, stílusa pedig egyiptomi.

A kutatók három elkülönülő jelcsoportot azonosítottak. Ezek egyike három, characteres néven ismert mágikus szimbólumból áll. Rodney Ast, az intézet tudományos igazgatója szerint e jelekkel valószínűleg a kívánt üzenetet közvetítették a túlvilági erőknek.

A szimbólumokat két férfi és két nő neve követi, akiket rabszolgatársakként említ a szöveg. Ast szerint a tábla vagy e négy rabszolga ellen irányuló átkot tartalmazott, vagy az ő nevükben átkozott meg egy meg nem nevezett személyt.

A névsor összetétele is szokatlan: a két férfi latin, a két nő görög nevet viselt. Julia Lougovaya, a Papirológiai Intézet kutatója szerint nem zárható ki, hogy a felirat szerzője a két nő egyike volt, aki Római Egyiptomból hozhatta magával az ilyen átkok révén történő isteni kapcsolatteremtés feltételezett képességét.

Az ókori Egyiptomban a mágia fontos szerepet játszott. Bizonyos, főként védelemhez és gyógyításhoz kapcsolódó mágikus gyakorlatokat hivatalosan is elfogadtak, és azok a vallási élet szerves részét alkották. Azokat a módszereket viszont, amelyekkel mások kárára próbálták érvényesíteni az egyéni érdekeket, rendszerint titokban alkalmazták.

Joachim Quack, a Heidelbergi Egyetem Egyiptológiai Intézetének igazgatója szerint az időszámításunk szerinti első évszázadokban a közel-keleti, egyiptomi, zsidó, sőt olykor keresztény hagyományok egyre inkább összefonódtak, majd elterjedtek a Római Birodalomban. A heerleni tábla ennek a kulturális keveredésnek látványos példája.