Egy évtizedeken át üresnek vélt kozmikus térségben óriási molekulafelhőt fedezett fel egy nemzetközi asztrofizikus-csoport. Az Éosz nevű képződmény mindössze 300 fényévre található a Földtől, vagyis közelebb van, mint számos ismert köd.

A molekulafelhők kozmikus léptékű, a világűr vákuumához képest rendkívül sűrű gáz- és porfelhők. Fő alkotóelemük a molekuláris hidrogén (H₂). Rendkívül alacsony hőmérsékletük és nagy sűrűségük miatt ezek azok a helyek, ahol a gravitáció hatására új csillagok és bolygók születhetnek.

A molekuláris hidrogént azonban nehéz kimutatni, mert alig sugároz a legtöbb távcső számára elérhető hullámhossztartományokban. Az asztrofizikusok ezért sokáig közvetett nyomokra hagyatkoztak: elsősorban a szén-monoxid (CO) sugárzását keresték. A H₂ után ez a második leggyakoribb molekuláris gáz az ilyen felhőkben, így fontos jelzőanyagként szolgál. A módszer azonban nem minden esetben működik, mert egyes felhők szinte egyáltalán nem tartalmaznak szén-monoxidot.

Az Éosz is ezek közé tartozik, ezért a hagyományos keresési eljárásokkal észrevétlen maradt. A kutatók végül közvetlenül, a molekuláris hidrogén távoli ultraibolya tartományban észlelhető fénylése alapján azonosították. Ilyen módszert korábban még nem használtak hasonló képződmények felkutatására.

„Éosz szó szerint világít a sötétben. A hidrogénatomok fluoreszkáló fényt bocsátanak ki a távoli ultraibolya tartományban” – magyarázta a kutatást vezető Blakesley Burkhart, az amerikai Rutgers Egyetem munkatársa.

A megfigyelésekhez a dél-koreai STSAT-1 műhold FIMS-SPEAR spektrográfját használták. A műszer a prizmához hasonlóan összetevőire bontja a sugárzást, de látható fény helyett ultraibolya sugárzást elemez. Az egyes hullámhosszak a különböző molekulák jellegzetes ujjlenyomataiként szolgálnak.

A Nature Astronomy folyóiratban ismertetett eredmények szerint a felhő félhold alakú, és a Lokális Buborék peremén helyezkedik el. Ez az a ritka, forró gázzal kitöltött térség, amelyben a Naprendszer is található.

Éosz tömege a Napénak mintegy 3400-szorosa. Az égboltra vetített mérete akkora, mint egymás mellé helyezve körülbelül negyven holdkorong az éjszakai égen. A modellezés alapján a felhő hatmillió év múlva szétoszlik.

Burkhart szerint az Éoszt alkotó hidrogénatomok még az ősrobbanás idején keletkeztek, később bekerültek a Tejútrendszerbe, majd a Nap közelében gyűltek össze.

A felfedezés azt mutatja, hogy a molekulafelhők közvetlenül, a hidrogén fénylése alapján is megtalálhatók. Ez lehetővé teheti olyan, eddig rejtve maradt képződmények felkutatását, amelyek a Tejútrendszer távoli vidékein vagy akár azon kívül találhatók. A kutatócsoport már keresi is a hasonló felhőket a közeli és a rendkívül távoli világűrben.

A csillagászok eddig látták a már kialakult rendszereket, de a gáz csillagokká alakulásának legkorábbi szakaszait nem tudták kellő részletességgel tanulmányozni. A kutatók szerint Éosz vizsgálata közelebb vihet annak megértéséhez, hogyan jöttek létre az ősi gázból a Naphoz hasonló csillagok és a Földhöz hasonló bolygók, illetve milyen folyamatok formálták évmilliárdokon át a galaxisokat.