Egy több mint negyven éve, az angliai Yorkban előkerült üvegcséről csak most derült ki, hogy feltűnően hasonlít az ókori egyiptomi szemfestéktartókra. A lelet arra utalhat, hogy a fekete szemfestéket egyes római katonák is használták.

A kohl – más néven antimon, kajal vagy kadzsal – évezredek óta alkalmazott fekete szemfesték. A Közel-Keleten, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában, Indiában és Iránban hagyományosan nők és férfiak egyaránt használják, és ez a szokás napjainkig fennmaradt.

Összetétele területenként változott: készülhetett elégetett növények kormából, különféle növényi olajokból és állati eredetű anyagokból, valamint porrá őrölt ásványokból, köztük antimonból, ólomból és szilícium-dioxidból. A feltételezések szerint a kohl az ókori Egyiptomban jelent meg, majd az Arab-félszigeten, Perzsiában és Mezopotámiában is elterjedt.

Az ókori egyiptomiakat gyakran ábrázolták feketével kihúzott szemmel; ennek egyik legismertebb példája Nofertiti királyné mellszobra. A festék nem pusztán a külsőt szolgálta. Úgy tartották, hogy megóvja a szemet a betegségektől, valamint a napfénytől, a széltől és a homoktól, emellett szimbolikus és rituális szerepe is volt.

Egyiptomban a kohlt jellegzetes, kis üvegedényekben tárolták. Ilyen tárgyak gyakran kerülnek elő a mai Egyiptom és Szudán, vagyis az ókori Núbia területén, a térségen kívül azonban eddig mindössze néhány óegyiptomi kohlüveget találtak.

Az egyik kivételes darabot 1983–1984-ben fedezték fel Yorkban, az Ouse folyó partján. A régészek a kis üvegcsét a Kr. u. 2. század végére keltezték, valódi jelentőségét azonban csak most ismerték fel. Hilary Cool brit régész, a római kori üvegek szakértője saját archívumának rendezése közben figyelt fel arra, hogy a yorki tárgy rendkívüli módon hasonlít az egyiptomi kohlüvegekre. Jelenlegi ismereteink szerint ez az első és egyetlen ilyen lelet a római Britanniából.

Az edényt egy olyan helyen találták, amely a 2. század végén szemétlerakóként szolgált. Ide hordták a folyó túlpartján álló római katonai tábor hulladékát.

Cool a Britannia folyóiratban megjelent tanulmányában rámutatott, hogy az üvegcse élesen eltér a legtöbb római-britanniai üvegedénytől. Kékeszöld színű, ezüstös fénnyel és az időjárás okozta sötét foltokkal, miközben a korszak más üvegtárgyai jellemzően átlátszók maradtak. A római palackok fala rendszerint vékonyabb volt, belső üregük pedig követte a külső formát. A yorki darab belseje ezzel szemben hengeres.

Az egyiptomi üvegfúvók a Kr. u. 1–2. században kétféle üvegcsét készítettek. Az egyik típus belső ürege a külső alakot követte, a másiké hengeres volt – akárcsak a Yorkban talált példányé. Utóbbiakat rendszerint kohl tárolására használták, mert a hengeres belső térből könnyen ki lehetett venni a festéket egy pálca alakú applikátorral. A régészek Egyiptom-szerte nagy számban találnak ilyen, az 1–2. századból származó edényeket, egyebek mellett ókori egyiptomi katonai létesítmények helyén is.

Cool szerint a yorki üvegcsét egy olyan római katona vihette magával, aki egyiptomi származású volt, vagy hosszabb időt töltött Egyiptomban, és átvett bizonyos helyi szokásokat – köztük a szemfesték használatát.

A kutató úgy véli, a tárgy közelebb vihet annak megértéséhez, milyen személyes szokásaik és kulturális kötődéseik voltak a Római Birodalom peremvidékén élő és szolgáló embereknek. Egyúttal a római katonák megjelenéséről alkotott képünket is árnyalhatja. Mint Cool megjegyezte: a szem kihúzása végül is nem olyan szokás, amelyet általában a római hadsereghez társítunk.