A főzés akkor is könnyen nyűggé válhat, ha egyébként szeretjük. Hiszen még a kedvenc elfoglaltságainknál is egyszerűbb semmit sem csinálni, mint nekilátni. A motivációt ezért nem feltétlenül újabb trükkök hajszolásával érdemes keresni: előbb derítsük ki, mi akadályoz vagy bosszant bennünket, majd próbáljuk megszüntetni ezeket a nehézségeket.

Az alábbi tíz módszerrel élvezetesebbé válhat a főzés, vagy legalább kevésbé fogjuk utálni – és talán ritkábban rendelünk ételt.

## 1. Alakítsuk magunkhoz a konyhát

Hogy ebből mennyit tudunk megvalósítani, az függ a lakás tulajdonviszonyaitól, a konyha adottságaitól és a rendelkezésünkre álló kerettől. Az alapelv azonban fontos: a konyha is munkahely, még ha az ott végzett munka fizetetlen és gyakran alulértékelt is.

A hűtőt, a mosogatót és a tűzhelyet célszerű úgy elhelyezni, hogy az alapanyagok logikus sorrendben jussanak el a hűtőtől a tűzhelyig, felesleges lépések nélkül. A felső polcokról pedig jó, ha fellépő nélkül is mindent kényelmesen elérünk. A szabványos szekrényméretek ugyanakkor nem mindenkinek felelnek meg: ha a munkapult túl alacsony, a főzéshez állandóan görnyedni kell, amit hamar megérez a hátunk.

A konyhabútort ezért elsősorban annak a magasságához és igényeihez érdemes igazítani, aki a legtöbb időt tölti a konyhában. Az eszközök helyét is az ő szempontjai szerint célszerű kialakítani.

Ugyanez vonatkozik a felszereltségre. Ha az kér mosogatógépet, aki rendszerint főz és mosogat, nem jó válasz az, hogy kézzel is csak néhány pillanat elmosni mindent. Ilyenkor vagy érdemes beszerezni a gépet, vagy másnak kell következetesen átvállalnia a tányérok és serpenyők elmosását.

## 2. Cseréljük le, ami nem működik elég jól

Nem kell eltűrni a tompa kést, a már eredetileg sem jól működő, örökölt húsdarálót vagy a feladathoz túl gyenge gépeket. Az apró kényelmetlenségekhez könnyű hozzászokni: minden lepotyog a túl kicsi vágódeszkáról, egy más formájú hámozó kényelmesebb volna, a szűrő pedig nem fér be oda, ahol kéznél lenne, ezért alig használjuk.

Ilyenkor csak látszólag van megfelelő eszközünk. Egyetlen tompa kés is pokollá teheti a főzést, és arra ösztönözhet, hogy mindenáron elkerüljük. A cseréje akár egy ételrendelés áránál is kevesebbe kerülhet, miközben sokáig használható.

## 3. Nézzünk körül a konyhai gépek között

Nem érdemes azonnal joghurtkészítőt, tojásfőzőt és aszalógépet vásárolni, de minden készüléket sem kell feleslegesnek nyilvánítani. Előbb gondoljuk végig, mi könnyítené meg valóban a saját munkánkat. Ezután kérdezzünk meg olyanokat, akiknek van hasonló gépük: nemcsak arról, hogy bevált-e, hanem arról is, mire és milyen gyakran használják.

Egy konyhai robotgépről például sokan azt mondják, csak porfogó, mert egyetlen sárgarépát gyorsabb kézzel lereszelni, mint utána elmosni a készüléket. Más azonban hetente többször is előveheti zöldségreszeléshez, csirkemell aprításához vagy omlós tészta gyúrásához. A hasznosság tehát attól függ, mennyire illik a gép funkciója az étkezési és főzési szokásainkhoz.

## 4. Legyenek reálisak az elvárásaink

Az, hogy valaki szeret főzni, nem jelenti azt, hogy minden egyes nap örömmel készít reggelit, ebédet és vacsorát. Ha valakinek a hét minden napján reggeltől estig a tűzhely mellett kell állnia, az inkább fizetetlen munkának érződhet, mint szórakozásnak. A „hogyan főzzek mindennap örömmel az egész családnak?” kérdésre ezért olykor egyszerűen az a válasz: sehogy.

A rutin bármilyen élvezetet képes kiölni. Enni viszont rendszeresen kell, ezért kompromisszumot kell találni: legyen mit ennünk, ne kelljen mindennap mindent az alapoktól elkészíteni, ugyanakkor maradjon tér a kreativitásnak, és ne váljon egyhangúvá az étrendünk.

Segíthet, ha kijelölünk egy napot az előkészítésre, és házi félkész alapanyagokat készítünk a mozgalmasabb időszakokra. Azt is el kell fogadni, hogy nem minden főzés lesz élmény. Néha egyszerűen csak gondoskodunk a szükséges táplálékról.

## 5. Találjuk meg a saját motivációnkat

Őszintén gondoljuk végig, miért eshet jól nekünk a főzés. Ne olyan választ adjunk, amelyet társadalmilag helyesnek érzünk. Ha valóban az okoz örömet, hogy a család jóízűen eszik, természetesen ez is érvényes motiváció – de csak akkor, ha tényleg így érzünk.

Van, akit az alapanyagok átalakulásának fizikája és kémiája nyűgöz le: más hőkezeléssel, arányokkal vagy hozzávalókkal teljesen más fogás születik. Másnak a főzés segít kikapcsolni, mert közben nem gyötri az érzés, hogy valami „hasznosabbat” kellene csinálnia. Megint más a saját ételeit szereti a legjobban, és megnyugtatja, hogy tudja, mi került beléjük, valamint nagyjából kézben tarthatja a kalóriatartalmukat.

## 6. Kísérletezzünk a receptekkel

A kísérletezés teret ad az alkotásnak. Nemcsak teljesen új ételeket próbálhatunk ki: a megszokott fogásokat is átalakíthatjuk. A töltött paprikába rizs helyett kerülhet hajdina, a süteményben a búzalisztet felválthatja kukoricaliszt, árpagyöngyből és kacsából pedig a piláfhoz hasonló étel készülhet – bár ha el akarjuk kerülni a vitákat, nem feltétlenül kell piláfnak nevezni.

A kreatív főzés természetesen kockázattal jár: előfordulhat, hogy elrontjuk az alapanyagokat, és ehetetlen lesz az eredmény. A kísérletezésnek azonban éppen ez a lényege.

## 7. Figyeljük a készleteket

Kevés dolog veszi el olyan gyorsan az ember kedvét a főzéstől, mint amikor menet közben derül ki, hogy elfogyott a só, az olaj vagy egy másik nélkülözhetetlen hozzávaló. Érdemes ezért rendszeresen ellenőrizni a kamra és a hűtő tartalmát.

## 8. A saját igényeink szerint egyszerűsítsünk

Próbáljunk ki különböző konyhai módszereket, de végül azt válasszuk, amelyik nekünk kényelmes – akkor is, ha mások szerint nem ez a „helyes” eljárás.

Ha könnyebb derékszögben levágni a burgonya oldalait, tegyük azt. Ha nem egyszerre, hanem egymás után szeretjük elkészíteni az étel részeit, dolgozzunk így. Ha megszoktuk, hogy először a fokhagymát tesszük a serpenyőbe, maradjunk ennél. A főzés nem vizsga, és nincs szükség mások jóváhagyására. Ha kipróbáltunk egy módszert, de nem vált be, nyugodtan térjünk vissza a megszokotthoz.

## 9. Halkítsuk le a belső kritikust

A főzés közben megszólaló belső hang könnyen elronthatja az élményt: „Ezt nem szabad így!”, „Ki csinál ilyet?”, „Mennyi alapanyag ment kárba!”, „Úgysem fog sikerülni!” Ne adjunk neki túl nagy jelentőséget.

Ha valami most nem sikerül, később még sikerülhet. Mivel gyakran kell ételt készítenünk, rengeteg alkalmunk lesz hibázni, tanulni és kijavítani, ami félrement.

## 10. A külső kritikust is küldjük ki a konyhából

Ha valaki főzés közben mellettünk ül, és folyamatosan megjegyzéseket tesz, kérjük meg, hogy menjen át máshová. Elvégre kés van a kezünkben – ennyi tisztelet igazán jár annak, aki éppen az ételt készíti.