Egy kínai sírban feltárt, mintegy 2200 éves növényi csomagok arra utalnak, hogy a levelekbe burkolt gabona rituális használata jóval régebbi lehetett, mint eddig gondolták. A leletek felépítése a ma ismert zongcéra emlékeztet, ám a kutatók szerint nem ételként, hanem temetkezési jelképként helyezték őket a sírba.

A Kínai Tudományos Akadémián dolgozó Ko Jen vezette nemzetközi kutatócsoport a Vuvangtun sír szerves maradványait vizsgálta meg. A sírhely Kao-li, a Csu-dinasztia egyik királyának nyughelye volt; az uralkodó Kr. e. 238-ban halt meg. Az I. számú keleti kamrában tizenkét növényi csomagot találtak. Ezek azért maradhattak fenn ilyen jó állapotban, mert a sírkamrát elöntötte a víz.

A csomagok szerkezete hasonló a modern zongcéhez: a gabonaszemeket molyhos tölgy (Quercus dentata) leveleibe tették, majd gabonafélék szárából készült kötözőanyaggal fogták össze. A magmaradványok 43,6 százaléka rizsből, 26,1 százaléka kölesből, 28,5 százaléka pedig muharból származott. Emellett búza, árpa és fűszernövények nyomait is kimutatták.

A gabona azonban többnyire csak pelyva formájában maradt meg, és mindössze egyetlen, lebomlott szemet találtak. A mikrofosszília-elemzés keményítőt sem mutatott ki, ezért kizárható, hogy lisztet vagy tésztát tettek volna a levelekbe. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a csomagok nem fogyasztásra készültek: a mezőgazdasági bőséget jelképezhették, amelyet az elhunyt számára a túlvilági életre szántak. A radiokarbonos kormeghatározás is megerősítette, hogy a leletek körülbelül 2200 évesek.

A tárgyak kora egybeesik Csü Jüan költő korszakával. A hagyomány szerint a Kr. e. 278-ban vízbe fulladt költő tiszteletére zongcéket dobtak a folyóba. A sírban talált csomagok és a legenda között nincs bizonyítható közvetlen kapcsolat, rituális szerepük azonban ugyanebbe a hagyománykörbe illeszkedik.

A zongce legkorábbi, egyértelmű régészeti leleteit eddig a Szung-dinasztia idejére, mintegy ezer évvel ezelőttre keltezték. A vuvangtuni felfedezés így körülbelül egy évezreddel tolja vissza az ilyen csomagok történetét. Hasonló tárgyakat egy másik, Csu-kori sírban is találtak.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az ókori leletek nem tekinthetők a mai értelemben vett zongcének, mivel szerepük rituális volt. Hasonló kialakításuk ugyanakkor arra utalhat, hogy a temetkezési szokás idővel a sárkányhajóünnephez kapcsolódó étkezési hagyománnyá alakult.

Korábban egy másik kutatásban fogkő elemzésével mutatták ki, hogy a modern kor előtti Japán köznépe is fogyasztott ínyencségnek számító ételeket.