Chilei és argentin kutatók egy antarktiszi szigeten, vulkáni iszapban fennmaradt lábnyomot vizsgáltak meg. A mintegy 55 millió éves lenyomat alakjából és méretéből következtettek az állat hozzávetőleges testfelépítésére, és arra is, miként juthatott el Dél-Amerikából az Antarktiszra. Az eredményeket a Polar Biology folyóiratban ismertették.
A kréta és a paleogén határán bekövetkezett tömeges kihalást követő időszakból számos csont, fog és lábnyom maradt fenn. A paleontológusok eddig úgy vélték, hogy az Antarktisz ősi erdeinek egyedüli ragadozói a mai sólymok elődei, illetve röpképtelen ragadozó madarak voltak. Az új lelet azonban arra utal, hogy a térség táplálékláncát egy szárazföldi ragadozó emlőssel is ki kell egészíteni.
Az érme nagyságú lenyomat a T-373 jelölést kapta. A kutatók három lekerekített ujjpárnát azonosítottak rajta, karomnyomok nélkül, valamint egy háromszög alakú talppárnát. Ezek alapján a nyom egy macska méretű, körülbelül 1,3 kilogrammos, lábujjain járó állattól származhatott.
A leíráshoz leginkább a sparassodonták illenek. Ezek a menyéthez hasonló, erszényes emlősök Patagóniában éltek ebben a korban, és az oposszumok ősi rokonai voltak. Csontjaikat vagy fogaikat még soha nem találták meg az Antarktiszon, ahol ma egyáltalán nincsenek szárazföldi emlősök.
A kutatók szerint ezek az állatok még azelőtt juthattak el az Antarktiszra, hogy a földrész elvált volna Dél-Amerikától, és hideg kontinenssé vált volna. A lábnyom azt bizonyítja, hogy a Dél-Amerikában őshonos ragadozók már a paleogén elején elérték a magas déli szélességeket. A lelet így Nyugat-Antarktisz egykori ökoszisztémájának és táplálékhálózatának pontosabb rekonstruálásához is hozzájárul.
