A figyelem, a törődés, a megértés és a másik véleményének tisztelete segít közel kerülni egymáshoz. Bizonyos kommunikációs szokások viszont éppen ezt akadályozzák, ráadásul azt az érzést kelthetik a beszélgetőpartnerben, hogy nem fontos, vagy nem elég jó.

## 1. Egyszavas válaszokat adunk

Nehéz tartalmas és érdekes beszélgetést folytatni, ha valaki csupán annyit felel, hogy „igen”, „nem”, „persze” vagy „talán”, esetleg száraz, rövid mondatokkal reagál. Az ilyen válaszok távolságtartást sugallhatnak, és azt az üzenetet közvetíthetik, hogy az illető mielőbb befejezné a beszélgetést.

Ha éppen nincs kedvünk társalogni, jobb ezt őszintén kimondani: „Ne haragudj, most nem igazán szeretnék beszélgetni. Talán máskor?” Ha viszont zavarban vagyunk, és nem tudjuk, mit feleljünk, kérdésekkel vehetjük kézbe a helyzetet. Ez segíthet kimozdítani a beszélgetést a holtpontról.

## 2. Mindig magunkra tereljük a szót

Ha valaki minden történetre azzal reagál, hogy neki még rosszabb napja volt, vagy hasonló helyzetben sokkal jobb tapasztalatokat szerzett, versennyé változtatja a beszélgetést. Így nehéz bizalmon alapuló kapcsolatot kialakítani.

A saját történeteink megosztása persze fontos: közelebb hozhat bennünket egymáshoz, és segíthet megtalálni a közös pontokat. Más azonban a helyzet, ha elsősorban hatást akarunk kelteni, bizonyítani szeretnénk valamit, vagy dicsekedni próbálunk. Ilyenkor nem közelségre, hanem csodálatra vágyunk. Érdemes ezért előbb végighallgatni a másikat, és csak utána beszélni a saját gondolatainkról és érzéseinkről.

## 3. Erőltetjük a pozitív hozzáállást

Amikor valaki nehéz időszakon megy keresztül, gyakran úgy próbáljuk támogatni, hogy felhívjuk a figyelmét a helyzet jó oldalára. Az optimizmus sokat segíthet, és a pozitív szemlélet önmagában értékes. Az élet megpróbáltatásain azonban úgy lehet túljutni, ha a nehéz, negatív érzéseket is átéljük. Ennek egyik módja, hogy beszélünk róluk valakinek.

Ha azt tanácsoljuk, hogy a másik kizárólag a jó dolgokra összpontosítson, figyelmen kívül hagyjuk azt a fájdalmas valóságot, amellyel szembesült, és ezzel érvényteleníthetjük az érzéseit. Ha viszont figyelemmel és tisztelettel fordulunk nehéz érzelmei felé, az a stressz feldolgozásában is segíthet, és közelebb hozhat bennünket egymáshoz.

## 4. Mindenáron igazunk akar lenni

Amint úgy gondoljuk, hogy a másiknak egyet kell értenie velünk, a beszélgetés könnyen vitává válik. A valódi figyelem helyett logikai hibákat kezdünk keresni a másik érveiben, és azon dolgozunk, hogyan védjük meg a saját álláspontunkat. A nyugodt, biztonságos eszmecsere így hamar indulatos szócsatává alakulhat, amelyben senki sem lehet biztos abban, hogy meghallgatják.

A tartalmas emberi kapcsolatok rendszerint akkor alakulnak ki, ha megtaláljuk a közös pontokat, a nézetkülönbségekhez pedig empátiával viszonyulunk. Egy összetett világban, ahol mindenkinek saját nézőpontja van, akkor is fontos tisztelni a másik valóságát, ha nem értünk egyet vele.

## 5. Kéretlenül mindent megmagyarázunk

Ha valaki hosszasan fejteget egy témát anélkül, hogy bárki kérte volna rá, azt a benyomást keltheti, hogy tudatlannak tartja a többieket. Még jó szándék mellett is úgy tűnhet, mintha inkább a saját hiúságát szeretné legyezgetni, nem pedig valódi kapcsolatot kialakítani.

Mielőtt megosztanánk a tudásunkat, érdemes megkérdezni, mennyire ismeri a másik az adott témát, és egyáltalán szeretne-e beszélni róla.

## 6. Ítélkezünk mások felett

Az ítélkezés kellemetlen helyzetbe hozza a másikat, bezárkózásra késztetheti, és alááshatja a bizalmat. Emellett komoly önértékelési problémák kialakulásához is hozzájárulhat.

A jó kommunikációhoz el kell fogadnunk a másikat olyannak, amilyen, és támogatnunk kell ahelyett, hogy elmarasztalnánk egy kívülről helytelennek tűnő döntés miatt. Mindenki követ el hibákat, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne érdemelne támogatást és szeretetet.