A hajóféreg (Teredo navalis) a neve és a külseje ellenére nem féreg, hanem erősen módosult testű kéthéjú kagyló. Héjából mindössze egy apró, fúrószerű képződmény maradt a fejénél: ezzel mélyíti járatait a fába.
A fa nemcsak otthont, hanem táplálékot is jelent számára. Az állatok rendkívüli pontossággal haladnak előre, anélkül, hogy betörnének egymás járataiba. Üregük falát kalciumsókkal bélelik, miközben egyre mélyebbre rágják magukat az anyagba.
Rejtett életmódjuk a szaporodásukat is meghatározza. A hímek a szifón keresztül bocsátják a vízbe ivarsejtjeiket, amelyeket a nőstények ugyanígy vesznek fel. Életük kezdetén az egyedek hímek, később pedig nőstényekké alakulnak.
A hajóférgek évezredeken át pusztították a fából készült hajókat. A forrás szerint még a Nagy Armada egy része is azért süllyedt el, mert a kagylók által megrágott hajók szerkezete elöregedett. Az emberek sokféle bevonattal próbálták megvédeni a hajótesteket, sokáig eredménytelenül. Egy népes hajóféreg-kolónia akár egyetlen év alatt is szitaszerűvé tehette a fát; gyors terjedésüket segíti, hogy egy nőstény több millió lárvát bocsát ki.
Nemcsak a hajókat károsították: az ókorban számtalan facölöpben, mólóban és gátban tettek kárt. Ázsiában ugyanakkor régi és egyszerű módon védekeznek ellenük: elfogyasztják őket, méghozzá csemegeként. Ez kevésbé meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a hajóféreg a kagylók és az osztrigák rokona – még ha az íze állítólag kissé fára is emlékeztet.
