A farkasangolna (Anarrhichthys ocellatus) neve és hosszúkás teste ellenére nem az angolnák rokona: a farkashalfélék családjába tartozik, nemének pedig egyetlen faja.
Elsősorban kemény külső vázzal vagy páncéllal rendelkező gerincteleneket fogyaszt, így a tengeri sünök is természetes részei az étrendjének. Ehhez különleges fogazata alkalmazkodott. Hegyes szemfogaival megragadja és megtartja zsákmányát, szájának mélyén pedig egy egész zúzófog-rendszer található, amely a tüskésbőrűek és a rákfélék kemény burkával is megbirkózik.
Fogságban ugyanakkor megfigyelték, hogy ha kemény és puha táplálék közül választhat, inkább az utóbbit eszi meg. Így elkerülheti, hogy megsérüljön a szája vagy eltörjön valamelyik foga.
A kifejlett példányok teste megnyúlt, hosszuk megközelítheti a két és fél métert, a nagyobb egyedek tömege pedig meghaladhatja a 18 kilogrammot. Felnőve a tengerfenék közelében élnek, és búvóhelyül kisebb barlangot vagy a zátony kövei közötti hasadékot választanak, amelyet őriznek. Később párt találnak maguknak, és életük hátralévő részét együtt töltik ebben a rejtekhelyben.
A fiatal példányok még nyílt vízi, úgynevezett pelagikus életmódot folytatnak: nem a fenéken vagy a felszínen, hanem a víztömegben élnek. Miután kifejlődnek a táplálék felaprítására alkalmas fogaik, leereszkednek a fenék közelébe, ahol az ott élő állatokra vadásznak.
A farkasangolna a Csendes-óceán északi térségeiben honos, ahol időnként járulékos fogásként kerül a halászok hálójába. Húsa csemegének számít: zsenge és enyhén édeskés ízű.
