Címke: állati viselkedés

A 157 afrikai elefánt 22 évnyi GPS-adatait feldolgozó kutatás szerint az állatok a táplálékhoz vezető útvonalakat az energiafelhasználás mérséklésével tervezik meg.

Az afrikai elefántok tudatosan és rugalmasan gesztikulálnak: ha egy jelzés nem vezet eredményre, új gesztussal próbálkoznak, siker esetén pedig megismétlik a bevált jelzést.

A kutyák tévére adott reakciói összefügghetnek jellemükkel: az izgatékony ebek a mozgó alakokat követik, a szorongóbbak pedig más hangokra figyelnek fel.

A Lasius orientalis királynője kémiai álcával jut be egy másik faj bolyába, majd vegyi jelzésekkel ráveszi a dolgozókat, hogy öljék meg saját királynőjüket.

Egy brit kísérlet szerint a sirályokat erőszak nélkül is el lehet riasztani az ételtől: a kiabálás jóval hatásosabb volt, mint a nyugodt beszéd vagy a madárcsicsergés.

A poszméhek megtanulták megkülönböztetni a rövid és hosszú fényvillanásokat, még akkor is, amikor a két jel összesített világítási ideje megegyezett.

A dugong akár négy méteresre is megnőhet, mégis növényevő, ritka szőrzete pedig az érzékelésben segítheti. Hét tény a lassan fejlődő tengeri emlősről.

A zebrák csíkjai távol tarthatják a cecelégyféléket, családjaik szigorú rendben élnek, újszülött borjaik pedig percek alatt talpra állnak.

A szurikáták matriarchális klánokban élnek, együtt keresnek táplálékot és védekeznek, utódlásukat pedig akár evőverseny is eldöntheti. Vészjelzéseiket módszeresen tanítják meg kölykeiknek.

A vízidisznók kiváló úszók, rövid távon meglepően gyorsak, egyedi szagjelekkel kommunikálnak, kölykeiket pedig közösen nevelik.

A befagyott erdei vizek alatt télen is zajlik az élet: a hódok víz alatti készletekből táplálkoznak, a pézsmapockok pedig naponta merülnek élelemért.

A mongúzokat részben védi egy genetikai eltérés a kobraméregtől, de más állatokkal való együttműködésük és kölyöknevelésük is figyelemre méltó.