A zebrák csíkjai nemcsak látványosak: távol tarthatják a cecelégyféléket, amelyek az afrikai trypanosomiasis terjesztői. De vajon hogyan ismerik fel egymást ezek az állatok, milyen rendben vonulnak inni, és mire képes egy félórás zeborjú? Hét érdekes tényt gyűjtöttünk össze.

## 1. A csíkok megnehezítik a legyek dolgát

A cecelégyfélék aktívan támadják az afrikai patásokat, a zebrákat azonban szinte soha nem csípik meg. Ettől még ugyanúgy köröznek körülöttük, mint az antilopok vagy a szarvasmarhák körül, leszállni viszont nemigen tudnak rájuk.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy a különbözőképpen polarizált fényt visszaverő sávok váltakozása egyenetlennek vagy mozgónak láttatja a felületet. A legyek összetett szemében a csíkok zavaró képet kelthetnek, ezért nem találnak biztonságos leszállóhelyet. A feltevést lovakra és tehenekre adott zebramintás öltözettel is tesztelték: a legyek ezekre az állatokra sem szálltak le.

## 2. A „zebra” nem egyetlen fajt jelent

A zebrák a ló nem egyik alnemét alkotják, amelybe három faj tartozik. Napjainkban a legelterjedtebb a Burchell-zebra, más néven alföldi zebra, a másik két faj egyedszáma viszont igen alacsony.

A hegyi zebrák a legkisebbek: testtömegük 270–300 kilogramm, testhosszuk körülbelül két méter, marmagasságuk pedig nagyjából 1,2 méter. Egy kifejlett Grévy-zebra ezzel szemben akár 430 kilogrammot is nyomhat, testhossza megközelítheti a három métert, marmagassága pedig az 1,4 métert.

## 3. A hímek összecsapásai többnyire nem komolyak

A hím zebrák gyakran küzdenek egymással, ezek az összecsapások azonban inkább játékosak, egyúttal felkészítik őket a párzási időszak nőstényekért vívott párharcaira.

A csődörök még ilyenkor sem harcolnak életre-halálra. Legfeljebb kisebb, gyorsan gyógyuló sérüléseket szereznek. Amelyikük egyértelműen vesztésre áll, feladja a küzdelmet, és átengedi a nőstényt az erősebb riválisnak.

## 4. Életükön át összetartó családokban élnek

A zebrákról sokaknak hatalmas csordák jutnak eszébe, pedig ezek az állatok gyakrabban élnek kis családi közösségekben, amelyek egész életükben fennmaradnak. A családtagok még egy nagy, vándorló csordán belül is egymás közelében maradnak, és többé-kevésbé elkülönülnek a többiektől.

Egy családban egy kifejlett hím, több nőstény és utódaik élnek. A fiatalok azonban ritkán maradnak sokáig a szüleikkel: a hímek rendszerint egyévesen, a nőstények pedig kétévesen hagyják el a családot.

## 5. Még az ivásnak is szigorú rendje van

A zebracsaládban szigorú hierarchia érvényesül, amelyet vándorlás közben és az itatóhoz menet is betartanak. A víznél könnyű megfigyelni a sorrendet: először a legidősebb nőstény érkezik, őt követik a fiatalabb nőstények, majd a csikók, végül pedig a hím zárja a sort.

## 6. A csíkjaik és a hangjuk alapján is felismerik egymást

Egy család tagjai a csordán belül sem tévesztik össze egymást. Nappal a csíkozásuk alapján azonosítják rokonaikat: a csíkok alakja és elhelyezkedése éppúgy egyedi, mint az emberi ujjlenyomat.

Éjszaka a hangjuk segíti a felismerést. Erre már a csikók is képesek: biztosan megkülönböztetik anyjuk és apjuk hangját a többi zebráétól, a szülők pedig felismerik saját kicsinyük jellegzetes, magas hangját.

## 7. A zeborjak rendkívül gyorsan talpra állnak

A zeborjak meglepően önállóan jönnek a világra. Születésük után 15 perccel már állni, 20 perccel később pedig az anyjukat követni is képesek.

A vemhesség több mint egy évig tart. Ha szükség van rá, az újszülött a talpra állás után több kilométeren át együtt futhat a családjával anélkül, hogy lemaradna. Minderre akár félórával a születése után képes lehet, még az első szopás előtt, amelyre csak körülbelül egyórás korában kerül sor.