A parazita hangyakirálynő nem erővel dönti meg a kiszemelt kolónia rendjét. Bejut az idegen fészekbe, majd egy vegyi jelzéssel eléri, hogy a dolgozók saját királynőjük ellen forduljanak. Miután végeztek vele, az új jövevényt fogadják el uralkodóként.

A tudomány mintegy 230 parazita életmódot folytató hangyafajt ismer. Egyesek más fajok fészkeibe csempészik petéiket, mások lárvákat és bábokat rabolnak, hogy később szolgaként dolgoztassák őket. Megint mások megölik a gazdakolónia királynőjét, majd saját petéket raknak, utódaikat pedig az ott élő dolgozókkal neveltetik fel.

A királynő a kolónia szaporodási központja és kémiai szabályozója. Elvesztése veszélyeztetheti a közösség társadalmi szerkezetét, munkamegosztását és genetikai jövőjét.

A hangyák szagok alapján különböztetik meg a fészektársakat az idegenektől. A külső kitinpáncélon található kémiai profil alapján azonosítják egymást: csápjaikkal letapogatják a másik egyedet, az érzékelt szagot pedig egy belső mintához hasonlítják. Egyezés esetén elfogadják, eltéréskor viszont megtámadhatják vagy elűzhetik a betolakodót. A parazita fajok ezért csak úgy juthatnak át a védelmen, ha valamiképpen helyinek álcázzák magukat.

A japán Kjúsúi Egyetem Keizo Takasuka vezette kutatócsoportja azt vizsgálta, miként használják ki a parazita hangyák más kolóniák gyenge pontjait. A biológusok a Lasius orientalis parazita faj és rokona, a gazdaként szolgáló Lasius flavus kapcsolatát elemezték. Eddig ismeretlen, a korábban feltárt módszereknél összetettebb hatalomátvételi stratégiát azonosítottak.

A kísérletben egy Lasius orientalis-királynőt helyeztek egy Lasius flavus-fészekbe. A dolgozók a kutatók meglepetésére nem a betolakodóra támadtak, hanem saját királynőjüket ölték meg. Ez azért volt különösen szokatlan, mert az idegen egyednek rendes körülmények között már a behatolás után el kellett volna pusztulnia.

A kutatók arra gyanakodtak, hogy a parazita királynő más hangyafajokhoz hasonlóan kémiai álcát használ, és a kolónia szagát utánozva játssza ki a saját–idegen felismerési rendszert. A feltevés ellenőrzéséhez Lasius orientalis-királynőket vontak be a Lasius flavus dolgozóinak kémiai profiljával, majd így tették őket a kísérleti fészkekbe.

Az álcázás bevált: a parazita királynők bejutottak az ellenséges kolónia belsejébe. Takasuka ezt a módszert a The Walking Dead jeleneteihez hasonlította, amelyekben a szereplők zombivérrel kenik be magukat, hogy észrevétlenül áthaladhassanak a tömegen. A hangyáknál is végzetes lehet a legkisebb hiba.

A behatolás azonban csak az első lépés. Amikor a parazita a gazdakirálynő közelébe kerül, potrohát felé fordítja, és maró vegyi anyagot permetez rá. A kutatók feltételezése szerint ez hangyasav lehet.

A dolgozók ezt a kémiai jelzést úgy értelmezik, mintha saját királynőjük veszélyeztetné az egész bolyt, ezért megtámadják. A pusztulása nem azonnali: a trónkövetelőnek többször is vegyi támadást kell indítania, és minden permetezés újabb rohamot vált ki a dolgozókból. A sokadik támadás után az eredeti királynő elpusztul, így a fészekben egyetlen jelölt marad.

A dolgozók ezután sajátjukként fogadják el az új királynőt: gondozzák és táplálják, később pedig az utódairól is gondoskodnak. A parazita nőstény így közvetlen harc nélkül szerez meg egy teljes kolóniát.

A stratégia jelentős előnyt ad a Lasius orientalisnak. Nem kell önállóan új kolóniát alapítania, életét kockáztatva dolgozókat szereznie, hanem egy már működő fészket és annak munkaerejét veszi át. Ezzel elkerüli a hangyák életének egyik legveszélyesebb szakaszát, az új kolónia önálló megalapítását. Takasuka szerint ez a fajta hatalomátvétel elterjedtebb lehet a hangyák körében, mint eddig gondolták.

Chris Reid, az ausztrál Macquarie Egyetem biológusa arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen eseményeket terepen nehéz megfigyelni. Minden mélyen a föld alatt történik, ahová a kutatók nehezen férnek hozzá, a megfelelő pillanatról pedig könnyű lemaradni. Az ilyen jelenetek dokumentálása ugyanakkor közelebb vihet a hangyaközösségek működésének megértéséhez. Az eredmények a különböző országok ökoszisztémáit már most befolyásoló, jelentős természeti károkat okozó hangyafajok elleni védekezés kidolgozásában is hasznosulhatnak.

A tanulmány a Current Biology című folyóiratban jelent meg.