A dugong az egyetlen ma élő faj a dugongfélék családjában, távoli rokona az elefántnak, és akár hetven évig is élhet. Hét érdekesség erről a különleges tengeri emlősről.

**1. Egyedül maradt a családjában**

A dugongfélék családjának ma már a dugong az egyetlen élő képviselője. A 18. század elején még ide tartozott az ember által később kipusztított Steller-tengeritehén is.

Távolabbi rokonai a manátuszok, amelyekkel együtt a tengeritehenek rendjét alkotják. A genetikai vizsgálatok szerint a szárazföldi állatok közül az elefántok és a szirtiborzok állnak hozzájuk a legközelebb. A dugongok közvetlen ősei „mindössze” 50 millió évvel ezelőtt még négylábú növényevők voltak: járni is tudtak a szárazföldön, de már főként sekély vízben éltek.

**2. A neve sellőt jelent**

A dugong elnevezés a maláj *duyung* szóból ered, amelynek jelentése „tengeri szűz” vagy „sellő”.

A sekély vízben tartózkodó dugongok olykor testük felső részét is kiemelik a vízből. A hosszú hónapokat hajózással töltő tengerészek néha gyönyörű női alakot véltek felfedezni a körvonalukban. Nappali fényben aligha lehet összetéveszteni egy dugongot egy nővel, de alkonyatkor, ködben vagy nagy távolságból a képzelet könnyen kiegészíthette a látványt.

**3. Akár napi 40 kilogramm növényt is megeszik**

A dugong testtömege elérheti a 600 kilogrammot, hossza pedig esetenként a négy métert, mégis kizárólag növényekkel táplálkozik. Naponta akár 40 kilogrammot is elfogyaszthat.

Afrika, Ázsia és Ausztrália partvidékén él, és tekintélyes mérete ellenére a partközeli vizekhez kötődik. Ennek oka, hogy ott találja meg egyetlen táplálékát, a tengeri növényzetet. Legelés közben rendszerint öt-hat percet tölt a víz alatt, majd feljön levegőt venni. Gyakran nem is úszik, hanem mellső úszóira támaszkodva „jár” a fenéken.

A növényeket izmos felső ajkával tépi le, majd evés előtt a vízben átöblíti őket, miközben fejét egyik oldalról a másikra mozgatja.

**4. Ritkás szőrzete érzékelésre szolgálhat**

Távolról teljesen csupasznak látszik, valójában azonban van szőrzete, csak rendkívül ritka. Durva, vastag bőrén körülbelül négy milliméteres, vékony szőrszálak nőnek egymástól néhány centiméterre. A kutatók feltételezik, hogy ezek tapintóérzékelőként működnek.

A pofáján jóval sűrűbb a szőrzet: húsos ajkait merev tapintószőrök, vagyis vibrisszák borítják. Ezekkel vizsgálja át a tengerfeneket kedvelt tápláléka után kutatva.

**5. Rövid agyarai vannak**

Az elefántokkal való távoli rokonságra emlékeztet, hogy a dugongnak is van agyara. A hímeké legfeljebb hét centiméteres, a nőstényeké még rövidebb, és a száj körüli bőrredők miatt nehéz észrevenni. A hímek főként a párzási időszak küzdelmeiben használják.

Az elpusztult állatok agyarai az életkor meghatározásában is segítenek. Hosszmetszetükön a fog fő tömegét alkotó dentinben váltakozó sötét és világos sávokból álló növekedési rétegek láthatók. Évente pontosan egy ilyen réteg alakul ki, ezért megszámlálásukkal megállapítható, hány évig élt az állat – hasonlóan a fák évgyűrűinek vizsgálatához.

**6. Sokáig él, és lassan válik felnőtté**

A vadon élő dugongok akár hetven évig is élhetnek, életük első 9–15 éve pedig még a növekedés időszaka. A nőstények 9–10, a hímek 12–15 éves korukban válnak ivaréretté. A hímek felnőtté válásának biztos jele az agyarak megjelenése.

Az idős példányok bőre az évek során sötétebbé válik, és számos heg jelenik meg rajta. Ezeket sziklák, a táplálkozás közben érintett homokos fenék, illetve a párzási időszakban vagy más összecsapásokban a fajtársak agyarai okozhatják.

**7. Rendkívül lassan szaporodik**

A dugongok lassú szaporodása minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy ma kevés él belőlük. A vemhesség akár 15 hónapig is tarthat, majd az anya további másfél-két éven át szoptatja utódját.

Az újszülött dugong sérülékeny: testhossza legfeljebb 1,2 méter, tömege pedig mindössze 20–35 kilogramm. Életben maradása ezért nagymértékben az anyai gondoskodástól függ. A hímek nem vesznek részt az utódnevelésben.