A kutyák eltérően reagálnak a televízióban megjelenő képekre és hangokra, viselkedésük pedig összefügghet a jellemükkel és pszichológiai sajátosságaikkal – állapította meg egy új kutatás. A szakemberek szerint ezek az ismeretek a problémás viselkedés korrekcióját célzó programok kidolgozásában is hasznosak lehetnek.

Bár sok kutya rendszeresen találkozik a televízióval, eddig kevés kutatás próbálta számszerűsíteni a képernyő előtt mutatott viselkedésüket, illetve feltárni annak hátterét. Az amerikai Auburn Egyetem pszichológusokból és állatorvosokból álló kutatócsoportja ezért a kutyák „tévézési szokásait” vizsgálta. Tanulmányuk a Scientific Reports folyóiratban jelent meg.

A kutatók ehhez egy külön kérdőívet dolgoztak ki Dog Television Viewing Scale (DTVS) néven. A közösségi médiában közzétett felhívásokkal 650 kutyatartót vontak be, a végső elemzésbe pedig annak a 453 résztvevőnek a válaszai kerültek be, akik megerősítették, hogy fajtatiszta vagy keverék kutyájuk néz televíziót.

A kérdőív a kutyák viselkedésére és szokásaira, ezen belül a televízióhoz való viszonyukra is rákérdezett. A gazdáknak többek között arról kellett beszámolniuk, hogy szoktatták-e kedvencüket a tévénézéshez, naponta mennyi ideig van bekapcsolva a készülék, mennyire köti le az állat figyelmét a képernyő, valamint hogyan reagál más kutyákra, egyéb állatokra, emberekre és élettelen tárgyakra, például autókra.

A statisztikai elemzés szerint a kutyákból leggyakrabban a képernyőn látható állatok, illetve a fajukra jellemző hangok, például az ugatás és a vonyítás váltottak ki reakciót. A gazdák közül 206-an arról számoltak be, hogy kutyájuk mindig reagált az ilyen, televízióból érkező hangingerekre.

Az izgatékonyként jellemzett kutyák hajlamosak voltak követni a képernyőn mozgó alakokat, mintha azok valóban jelen lennének. A félős vagy szorongó állatok ezzel szemben gyakrabban figyeltek fel az állatokhoz nem kapcsolódó ingerekre, például az autókürtökre vagy az ajtócsengőre. A kutatók szerint ezeknek az észlelési sajátosságoknak az ismerete segítheti az állatviselkedési szakembereket a viselkedési problémák kezelésére szolgáló módszerek kidolgozásában.

A szerzők ugyanakkor óvatosságra intenek az eredmények általánosításával kapcsolatban. A mintába eleve olyan gazdák kerültek, akiknek kutyái rendszeresen találkoznak a televízióval, ezért a megállapítások nem feltétlenül tükrözik a teljes kutyapopuláció viselkedését.

A kutatók ennek ellenére úgy vélik, hogy a televízió további ingerek forrásaként gazdagíthatja a kutyák környezetét, és például menhelyeken is alkalmazható erre a célra.

Korábban egy másik amerikai kutatócsoport is foglalkozott a kutyák televíziós preferenciáival. Az a vizsgálat szintén arra jutott, hogy az állatokat főként az állatokat bemutató tartalmak, különösen a kutyás videók érdeklik. Az állatorvosok ezeket az eredményeket olyan videóalapú módszer kidolgozásához tervezik felhasználni, amellyel mérhető a kutyák vizuális figyelme és annak életkorral járó változása.