A szurikáták szoros közösségekben élnek, együtt kutatnak táplálék után, közösen védik területüket, és még a vészjelzéseiket is módszeresen tanítják a kölyköknek. Íme hét érdekesség ezeknek a rendkívül társas állatoknak az életéről.

**1. A klánt egy domináns nőstény vezeti**

A szurikáták klánokban élnek, ami meglehetősen szokatlan a ragadozók rendjében. Egy 20–30 állatból álló kolónia élén rendszerint a legnagyobb, domináns nőstény áll.

A közösség jelentős részét a matriarcha már felcseperedett utódai alkotják, de nem minden klántag rokona a többieknek. A vezető nőstény dönti el, kit fogad be a csoportba.

**2. Csapatostul kutatják át a környéket**

A mosómedvékhez és a borzokhoz hasonlóan a szurikáták is inkább mindenevők, mintsem kizárólag húsevő ragadozók. Táplálékot az egész csapat együtt keres: átfésülik a telepük környékét, és szinte mindent elfogyasztanak, ami nem tud elmenekülni, elrepülni vagy védekezni.

Étlapjukon gerinctelenek, apró rágcsálók, gyíkok, madártojások és növények lédús részei – különösen hagymák – egyaránt szerepelnek. Keresés közben felássák a földet, köveket fordítanak fel, és a talaj minden repedését átvizsgálják. Egy idő után alig marad ennivaló a lakóhelyük körül, ezért a klán továbbáll, és néhány kilométerrel távolabb telepszik le.

**3. Szorosan egymáshoz bújva alszanak**

A szurikáták saját maguk ásta üregben vagy természetes barlangban húzzák meg magukat. A lényeg, hogy az egész csoport beférjen.

Erősen társas állatok, ezért a szűk közelség számukra inkább előny, mint kellemetlenség. Odabent is egymáshoz simulva, sűrű kupacokban alszanak: így melegebb és biztonságosabb.

**4. Az utódlásért evőverseny is folyhat**

A domináns nőstény pusztulása után többnyire a legidősebb lánya veszi át a helyét. A szurikátáknál azonban az életkornál és az öröklési rendnél is fontosabb lehet a testméret.

Ha egy fiatalabb nőstény nagyobbra nő a vezető szerepre pályázó idősebb rokonánál, megkezdődik a versengés: az győz, aki többet eszik és gyorsabban gyarapodik. A nyertes nemcsak rangot szerez, hanem azt a jogot is, hogy akadálytalanul szaporodjon.

**5. A szomszédos klánok véres harcokat vívhatnak**

A csoporton belüli összetartással éles ellentétben áll a szomszédos kolóniák viszonya. A szurikátaklánok a területért ellenségeskednek, határaikon pedig gyakran törnek ki összecsapások.

Ezek rendszerint legalább egy állat számára végzetesek, de előfordulhat, hogy a harcban a kolónia akár ötöde is elpusztul.

**6. Együtt szállnak szembe a veszéllyel**

Ha valamelyik klántag közeledő támadást észlel, riadót fúj. A többiek azonnal félbehagyják, amit éppen csinálnak, és szoros sorba rendeződnek, hogy feltartóztassák az ellenfelet.

A nagyobb zsákmányt is közösen támadják meg. A mongúz rokonaikhoz hasonlóan akár egy kobrát is képesek elejteni.

**7. Megtanítják a kölyköknek a vészjelzéseket**

A Zürichi Egyetem szakembereinek kutatásai szerint a szurikáták kétféle riasztást használnak: az egyik a földről, a másik a levegőből érkező veszélyre figyelmeztet. Külön jelzéseik vannak arra is, hogy a fenyegetés távol vagy közel van-e.

A felnőttek meghatározott sorrendben tanítják meg ezeket a kölyköknek. Először a közeli és a távoli veszély jelzéseinek megkülönböztetését sajátítják el, és csak ezután tanulják meg felismerni, hogy a fenyegetés a földről vagy a levegőből érkezik.