Első pillantásra úgy tűnhet, mintha különböző bőrdarabokból állították volna össze: szokatlan külseje miatt a kiméra meglehetősen félelmetes látványt nyújt.
Az állatot szellemcápának és kimérahalnak is nevezik, a cápákhoz azonban neve ellenére nincs közvetlen köze: csupán távoli rokonságban áll velük. A kiméraalakúak rendjébe tartozik, amelynek több mint ötven ma is élő faja ismert.
A kimérák az Antarktisz és a Jeges-tenger hideg vizeit kivéve a bolygó valamennyi óceánjában előfordulnak. Többnyire akár 2600 méteres mélységben élnek, de körülbelül 200 méteren is találkozhatunk velük. Elsősorban óceáni hátságok és hasadékok környezetét választják élőhelyül.
Testhosszuk elérheti a másfél métert. Nagy, zöldesen csillogó szemük segíti őket a sötétben való tájékozódásban. Vázuk porcszövetből épül fel, ami csökkenti a test tömegét, így különösebb erőfeszítés nélkül képesek gyorsan emelkedni és süllyedni a vízben. Két nagy mellúszójuk mozgás közben olyan benyomást kelt, mintha repülnének.
Hátukon egy kisebb, mérgező tüske található. Mérge az emberre nem halálos, de komoly egészségügyi problémákat okozhat.
Szaporodáskor a hím megtermékenyíti a nőstényt, amely ezt követően egy megtermékenyített petetokot helyez el a tengerfenéken. A tok kövekhez vagy víz alatti növényekhez rögzül. Az utódok már teljesen kifejlődött halként kelnek ki, önállóan keresnek táplálékot, és kezdettől fogva képesek gondoskodni magukról.
A kimérák főként apró rákokkal, férgekkel, kisebb halakkal és puhatestűekkel táplálkoznak. Rejtőzködő életmódjuk miatt máig keveset tudunk róluk. A mélytengeri kimérák bolygónk egyik legősibb halcsoportjához tartoznak: őseik már 300 millió évvel ezelőtt is élhettek.
