A Chrysomallon squamiferum nemcsak házzal védekezik: lábát vasvegyületekből álló pikkelyek borítják. A puhatestű tudományos nevének jelentése „pikkelyhordó aranygyapjas”, különleges páncéljával pedig az ember mellett az egyetlen olyan földi élőlény, amely képes a fémet ilyen módon hasznosítani.
Pikkelyei greigitből (Fe₃S₄) vagy piritből (FeS₂) épülnek fel. Előbbi sötét színt ad nekik, míg a pirit miatt aranyosan csilloghatnak. A piritet aranyszerű megjelenése miatt bolondok aranyának is nevezik.
Ezek a vegyületek a természetben gyorsan oxidálódnak, a csigák élőhelyén azonban nem. Az állatok az óceán mélyén, fekete füstölők közelében élnek. Ezek a forró vizű hidrotermális kürtők a tektonikus lemezek találkozásainál és törésvonalainál törnek fel az aljzatból. Vizük rendkívül gazdag ásványi anyagokban, a pikkelyes csigák pedig ezt a rendelkezésükre álló nyersanyagot építik be páncéljukba.
Táplálkozásuk is szokatlan. Emésztőrendszerük erősen visszafejlődött, és annak tartalmát vasvegyületek alkotják. Ezeket a csigával szimbiózisban élő baktériumok hasznosítják, anyagcseretermékeik pedig a gazdaállat táplálékául szolgálnak.
A különleges védelem nem merül ki a lábat fedő pikkelyekben. A csigaház szerves anyagok, ásványi vegyületek és fémek egyedülálló, összetett réteges szerkezete. Egyes rétegei a szilárdságért, mások a rugalmasságért vagy az energia elnyeléséért felelnek.
A pikkelyes csiga páncéljának vizsgálatára az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma is támogatást adott. Egyes elképzelések szerint az állat védelmi rendszerének elvei alapján a hagyományos megoldásokhoz képest igen hatékony páncélzat készülhet. A mélytengeri puhatestű így nemcsak zoológiai különlegesség, hanem a természetes szerkezeteket utánzó biomimetikai fejlesztések számára is figyelemre méltó minta.
