Az óceán mélyének különös lakói közül is kitűnik a fekete falóhal. Más mélytengeri halakhoz képest külseje nem különösebben félelmetes, ám rendkívüli adottsága van: saját testénél többször nagyobb zsákmányt is képes egészben lenyelni.
A nagy mélységben kevés a táplálék, egy ilyen kisméretű hal számára megfelelő nagyságú préda pedig még ritkábban akad. Egyes fajok más élőhelyet keresnek, mások különleges módszerekkel könnyítik meg a vadászatot – ilyenek például a világító csalétket használó horgászhalak. A fekete falóhal ehelyett jelentősen kibővítette a szóba jöhető zsákmány mérettartományát.
Gyakorlatilag azt falja fel, amivel találkozik, akkor is, ha a préda két-háromszor nagyobb nála. Egy ekkora étkezés hosszú időre elegendő táplálékot biztosít, így ritkábban kell újabb zsákmányt találnia. Mindezt rendkívül erős, ugyanakkor rugalmas gyomra teszi lehetővé, amely hatalmasra képes kitágulni.
A mohóság azonban végzetes is lehet. Ha a lenyelt állat túl nagy, előfordulhat, hogy nem emésztődik meg időben, és a gyomorban rothadásnak indul. Az eközben keletkező gázok a felszínre emelik a falóhalat, ahol a nyomáskülönbség miatt elpusztul. Az emberek ezért többnyire ebben az állapotban találnak rá.
Így került elő az a híressé vált, mindössze 19 centiméteres példány is, amely egy 86 centiméter hosszú kígyómakrélát nyelt le.
