Új-Zéland legnagyobb állatai közé tartoztak a moák, amelyekkel még emberek is találkozhattak. Ezek a rejtélyes óriásmadarak viszonylag nemrég haltak ki: a kutatók nemcsak csontjaikat találják meg, hanem olykor mumifikálódott, lágyrészeket is megőrző maradványaikat is.

Az európaiak a 17. század közepén fedezték fel Új-Zélandot, ám mintegy négyszáz évvel korábban már polinézek érkeztek a szigetekre. Lándzsákat és íjakat, továbbá kutyákat és patkányokat hoztak magukkal. Mivel a szigeteken gyakorlatilag nem éltek nagy termetű ragadozók, az addig védett körülmények között fejlődő helyi állatvilág nem volt felkészülve a jövevényekre.

Ennek a találkozásnak a moák is áldozatul estek. A moa elnevezés valójában egy kilenc fajt magában foglaló madárrendet jelöl, a köznyelvben azonban többnyire a Dinornis nem óriásmoáit értik alatta.

Csontvázaikat eleinte függőleges testtartásban rekonstruálták. Ma már úgy tartják, hogy járás közben a nyakukat vízszintesen, a talajjal párhuzamosan tartották. Ha azonban teljesen felegyenesedtek, három és fél méternél is magasabbak lehettek, tömegük pedig meghaladhatta a negyed tonnát. Ezzel a bolygó történetének legnagyobb madarai közé tartoztak.

A moák azt az ökológiai szerepet töltötték be, amely másutt rendszerint a nagy testű patásoké: növényi hajtásokat és leveleket fogyasztottak. Az óriás Haast-sas volt az egyetlen ragadozó, amely képes volt vadászni rájuk.

A hatalmas méretet a nőstények érték el, míg a hímek csaknem feleakkorák voltak. A moák tojásai törékenyek, ugyanakkor rendkívül nagyok voltak: tömegük elérhette a három kilogrammot. A tojáshéjak felszínéről vett DNS-minták vizsgálata szerint a kisebb hímek kotlottak rajtuk. Még ők is könnyen összeroppanthatták volna a tojásokat, ezért a kutatók feltételezik, hogy a moák fészkeinek különleges kialakítása védhette a leendő utódokat.

A moáknak egyáltalán nem volt szárnyuk, még csökevényes maradványaik sem. Vagyis ezeknek a gerinceseknek mindössze egyetlen pár végtagjuk volt.

A maoriknak mintegy kétszáz év kellett ahhoz, hogy kipusztítsák ezeket a különleges óriásokat. A moák így csupán néhány évszázaddal a fényképezőgép feltalálása előtt tűntek el.