A Cymothoidae családba tartozó ászkarákok nem egyszerűen megtelepednek gazdájukban: egyik legismertebb képviselőjük, a Cymothoa exigua a hal elsorvadó nyelvének helyére lép. Innen ered a „nyelvevő ászka” vagy „nyelvtetű” elnevezés is.
Az állat szabadon élő lárvaként kezdi életét, majd megfelelő halat keres, és annak kopoltyújában telepszik meg. A fiatal egyedek mind hímek. Ahogy kifejlődnek, nősténnyé alakulnak, majd a hal szájüregébe költöznek.
A nőstény a lábain lévő horgokkal szorosan a nyelvhez rögzíti magát, ollóival pedig átvágja annak ereit. A vérellátás megszűnése miatt a hal nyelve fokozatosan elsorvad és összezsugorodik, miközben a parazita tovább növekszik, és a nyelv tövénél marad. Végül teljesen átveszi a szerv helyét, a hal pedig úgy tudja mozgatni a rákot, mintha az a saját nyelve volna.
Ha egy hím is megtelepszik ugyanabban a halban, megkeresi a nőstényt, és a párzás közvetlenül a gazda szájában történik. A nőstény ezután a potrohán található különleges költőtáskába rakja petéit.
Egyes leírások szerint ezek a rákok alig ártanak a halnak, mert a gazda által termelt nyálkával táplálkoznak. Ettől azonban még paraziták, nem pedig szimbionták, hiszen a halnak nem származik előnye a jelenlétükből.
Más fajok nem nyálkát, hanem vért fogyasztanak, ami egyértelműen káros a gazda számára. Ha pedig egyszerre több parazita költözik a hal szájába, megnehezíthetik a nyelést. Az állat ilyenkor lesoványodhat, végül pedig elpusztulhat.
A forrás szerint ez az egyetlen ismert eset, amikor egy parazita teljes egészében egy szerv helyére lép.
