A 20. század közepén felgyorsult az űrkutatási verseny, ám az első úttörők között még nem emberek voltak. 1949. június 14-én Albert II, egy rhesusmajom átlépte a Kármán-vonalat, a Föld légköre és a világűr közötti egyezményes határt. Ezzel ő lett az első emlős, amely eljutott a világűrbe.

Élőlények már korábban is jártak ilyen magasságban: 1947-ben például gyümölcslegyeket juttattak fel. Az emberéhez közel álló élettanú makákó repülése azonban először adott lehetőséget arra, hogy a kutatók egy összetett szervezetben vizsgálják a túlterhelés, a súlytalanság és a kozmikus sugárzás hatásait.

A rakétát egy új-mexikói légibázisról indították, és 134 kilométeres magasságot ért el. Albert II útja csak néhány percig tartott, tudományos szempontból mégis sikeresnek bizonyult. A fedélzeti rendszerek megfelelően működtek, az állat légzéséről, szívritmusáról és általános állapotáról gyűjtött adatokat pedig valós időben továbbították.

A mérések szerint a rövid ideig tartó súlytalanság nem okozott kritikus élettani zavarokat. Ez fontos bizonyítékot jelentett arra, hogy a jövőben lehetőség nyílhat biztonságos, ember vezette űrrepülésekre.

A kísérlet sikeréhez több újítás is hozzájárult: tágasabb kapszulát, fejlettebb életfenntartó rendszert és jobb telemetriai berendezéseket alkalmaztak. A felszerelés elkészítésében Alice King Chatham képzőművész is részt vett, aki megtervezte a majom maszkját és rögzítőelemeit. Munkája a nők amerikai űrprogramokban való részvételének egyik korai példája volt.

Albert II ugyanakkor nem élte túl a visszatérést: az ejtőernyőrendszer meghibásodása miatt életét vesztette. Története ezért nemcsak a tudományos haladásról szól, hanem arról az árról is, amelyet a kutatás előrehaladásáért fizettek.

A küldetés megalapozta az űrbiomedicinát és a világűr biológiai szervezetekre gyakorolt hatásainak rendszeres vizsgálatát. Az 1949-ben szerzett adatok később más főemlősökkel végzett küldetések, majd az emberes űrrepülések előkészítését is segítették. Az akkori ismeretekre a modern kutatások, köztük a Nemzetközi Űrállomáson folyó kísérletek is támaszkodnak.

Albert II rövid, de jelentős repülése volt az egyik első lépés annak megértése felé, miként lehet életben maradni és megőrizni az egészséget a világűr körülményei között.