A tengerfenéken fekvő bálnacsontváz csigolyáiról már eltűntek a lágy szövetek, felszínüket azonban különös, vörös pihének látszó réteg borítja. Valójában Osedax férgek telepeiről van szó.
Nevük latinul „csontfalót” jelent. Ezeket a soksertéjű férgeket kizárólag a csontokban található zsír és fehérje érdekli. A tudomány csak 2002-ben fedezte fel őket Kalifornia partjainál, 2800 méteres mélységben.
A kutatókat eleinte meglepte, hogy minden megtalált példány nősténynek bizonyult. A közelebbi vizsgálatok azonban felfedték a magyarázatot: a hímek parányiak, és közvetlenül a 2–7 centiméteres nőstények testében élnek. Egyetlen nőstényben több tucat hím is meghúzódhat, így folyamatos a megtermékenyítés, az utódok pedig rendkívül változatosak lehetnek.
A nősténynek ezután csak a lárvákat kell a vízbe bocsátania. A fejlődés további irányát az határozza meg, hol telepszik meg a lárva: ha csontra kerül, nősténnyé fejlődik és megnő, ha viszont egy nőstényen köt ki, apró hímmé alakul.
Táplálkozásuk is szokatlan. Az Osedax férgeknek nincs szájuk és bélrendszerük, csupán szimbionta baktériumokat tartalmazó zsákocskáik vannak. Bőrükön keresztül savat választanak ki, amely feloldja a csontot, és felszabadítja a benne lévő zsírt és fehérjét. Ezeket az anyagokat a baktériumok emésztik meg, majd a tápanyagokon megosztoznak a férgekkel.
