A Cystisoma első pillantásra áttetsző garnélának tűnhet, valójában azonban egy különleges bolharák. Rokonai között sok csupán néhány milliméteres, ez az állat viszont tíz centiméternél is hosszabbra nőhet.

Élőhelye az óceán 200–900 méter mélyen fekvő, sötét vízrétege, ahová már nem jut el a napfény. Nem egyedülálló jelenség, hogy a 200 méternél mélyebbre, az óceán szürkületi zónájába húzódó fajok nagyobbra nőnek: ezt nevezik mélytengeri gigantizmusnak.

A nagyobb test ugyanakkor megnehezíti a rejtőzködést. A Cystisoma ezért nem kis méretére, hanem rendkívüli átlátszóságára támaszkodik. Szöveteinek törésmutatója közel áll a vízéhez, így a test körvonala elmosódik, a mögötte lévő tárgyak pedig szinte zavartalanul láthatók. Emiatt a szárazföldön úgy néz ki, mint egy vízzel megtöltött, áttetsző műanyag zacskó.

A test felületét baktériumnál is kisebb gömbökből vagy piramisokból álló mikroszerkezet borítja. Ez a természetes, nanoméretű bevonat rendkívül hatékonyan szórja a fényt. Míg az ember alkotta tükröződésgátló bevonatok a fény 75–95 százalékát szórják szét, a Cystisoma mikroszerkezetei a napsugarak 99,9 százalékát képesek más irányba terelni.

A láthatatlanság azonban nem tökéletes. A központi idegdúc, az idegek és a bélrendszerben lévő táplálék nem válhat teljesen átlátszóvá, ezért elárulhatja az állat helyét. A Cystisoma ezt kiváló érzékelésével ellensúlyozza: korán észleli a ragadozókat, majd lábaival gyorsan az ellenkező irányba evez.

Szinte az egész feje egyetlen hatalmas szemként működik. Az emberi szemgolyók helyett több ezer kitinlencséből, úgynevezett ommatidiumból álló összetett szeme van. Ennek segítségével csaknem 360 fokban figyelheti környezetét, miközben a fölötte és az alatta lévő teret is látja. Azonos fényviszonyok között jóval hatékonyabban lát az embernél.

A szemek ennek ellenére főként a közeli veszélyek észlelésére szolgálnak. A távolabbi táplálékot és a párját a csápok végén található szaglóreceptorok segítségével kutatja fel. A kisebb ízeltlábúak, hallárvák és más zsákmányállatok anyagcseretermékei szagnyomot hagynak a vízben, amelyet az áttetsző ragadozó követni tud.

A faj egyedei a szaporodási időszakon kívül egyszerűen figyelmen kívül hagyják egymást. Udvarlási szertartásuk sincs: a hím genetikai anyagot ad át a nősténynek, amely azt egy különleges, már petéket tartalmazó tasakba helyezi. A megtermékenyítés ott megy végbe, majd mintegy húsz nap elteltével kikelnek a lárvák. Ezek rövid időn belül elúsznak, ahogyan korábban a hím is távozott.