Az óceánból kiemelkedő, látszólag kopár sziklán aligha számítanánk különleges állatfajokra. A távolról élettelennek tűnő Balls Pyramid azonban tengeri madarak fészkelőhelye, és egy kihaltnak hitt rovarnak is menedéket adott.
A több mint 550 méter magas Balls Pyramid a világ legmagasabb vulkáni sziklaszirtje. Ausztrália keleti partjától 600 kilométerre, a 14 négyzetkilométeres Lord Howe-szigettől pedig 12 kilométerre fekszik.
A Lord Howe-sziget és a Balls Pyramid mintegy hétmillió éve keletkezett vulkáni sziget. Növényvilágukat a szél és a tenger juttatta el ide, elszigeteltségük miatt pedig több endemikus, vagyis sehol másutt nem élő faj alakult ki rajtuk.
Ezek közé tartozik a Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis) is. Miután fekete patkányok kerültek a szigetre, számos őshonos faj eltűnt, a botsáskát pedig már a 20. század elején kihaltnak tekintették.
A Balls Pyramid egyik zöld foltját a Melaleuca howeana nevű helyi endemikus növény bokrai alkotják. Ez a növény a botsáska legfontosabb táplálékforrása. Magjai feltehetően szintén a széllel jutottak a sziklára, ahol az esőnek és a madárürüléknek köszönhetően megtelepedhetett és alkalmazkodhatott a szélsőséges körülményekhez.
A történet első fordulata 1960-ban következett be, amikor hegymászók több elpusztult példányt találtak a sziklán. Élő egyedek híján azonban a fajt továbbra is kihaltnak tartották. Később egy expedíció mégis rábukkant egy fennmaradt állományra: a kutatók összesen 24 botsáskát találtak, valamennyit egyetlen bokron.
Nem tudni biztosan, hogyan kerültek a rovarok a meredek sziklaszigetre; elképzelhető, hogy a tenger sodorta oda őket. Bárhogy is történt, megtalálták a táplálékot adó növényt, és elszigetelt populációjuk fennmaradt.
Az állatok egy részét a kontinensre szállították, ahol sikeresen szaporították őket. A Lord Howe-szigetet időközben megszabadították a patkányoktól, majd a botsáskákat visszaengedték természetes élőhelyükre. Fogságban további mintegy kilencezer példányt tartanak tartalékállományként.
