A Jangce óriás lágyhéjú teknőse (Rafetus swinhoei) a világ egyik legnagyobb édesvízi teknőse: páncélja egy méternél is hosszabb lehetett, testtömege pedig elérhette a 200 kilogrammot.

Jelenleg egyetlen példány létezéséről tudunk biztosan: egy hím él a kínai Szucsou állatkertjében. Vietnámban feltehetően egy vagy két nőstény maradhatott fenn a vadonban, de ezt nem sikerült bizonyítani.

A faj megmentésére még ebben az évszázadban is mutatkozott esély. A pekingi állatkert utolsó nősténye 2005-ben, a sanghajié 2006-ban pusztult el. A szucsoui állatkert nősténye 2019-ben halt meg. Előtte mintegy nyolcvan tojást rakott, ám sajnos egyik sem volt megtermékenyítve.

Vietnámban két alkalommal figyeltek meg nősténynek vélt példányokat, de nem lehetett megállapítani, hogy két különböző állatról vagy ugyanarról a teknősről volt-e szó. 2023 márciusában egy nőstényt holtan találtak az országban.

Mivel jelenleg csak az egyetlen szucsoui hím létezése biztos, a fajt funkcionálisan kihaltnak tekintik. Némi reményt azonban az ad, hogy a vadonban még előkerülhetnek nőstények.

A teknősökhöz Vietnámban régi legenda kapcsolódik. Egykor a Hanoi közepén fekvő szent tóban is éltek. A történet szerint a Teknősisten egy legendás kardot adott a Lê-dinasztia alapítójának, hogy legyőzhesse ellenségeit és uralkodóvá válhasson. Trónra lépése után Lê visszaadta a kardot a teknősnek. A történet ebben az Excalibur mondájára emlékeztet.

A tó teknőseinek száma idővel egyre fogyott. Amikor úgy tűnt, hogy már csak egyetlen állat maradt, az gyakran felbukkant a felszínen, ezért úgy döntöttek, befogják, hogy állatorvosok megvizsgálhassák. A feladattal megbízott halász azonban egy feszítővassal próbálta elkábítani, és az állat elpusztult. Ekkor a teknősöket kihaltnak hitték a tóban, ám harminc évvel később ismét felfedeztek ott egy példányt.

Ez azért is figyelemre méltó, mert egy hatalmas teknősnek egy városi, mindössze 200-szor 600 méteres és alig két méter mély tóban sikerült évtizedeken át rejtve maradnia. A faj rendkívüli rejtőzködőképessége táplálja a reményt, hogy a vadonban más példányok is fennmaradhattak anélkül, hogy észrevették volna őket.

Ezért távoli területeken expedíciókat szerveznek a teknősök felkutatására, miközben helyi lakosokat és halászokat is kikérdeznek. A faj jövője azon múlhat, sikerül-e újabb, lehetőleg nőstény példányokat találni.