A Chirodectes maculatus annyira ritka és szokatlan külsejű élőlény, hogy az emberiség mindössze három dokumentált találkozásáról tudunk.
A fajt először 1997 májusában figyelték meg kutatók Ausztrália partjainál, a Nagy-korallzátony közelében. Csaknem negyed évszázad telt el a következő észlelésig: 2021-ben ismét emberek szeme elé került. A harmadik találkozásra 2023 szeptemberében került sor, amikor víz alatti kamerákkal felszerelt búvárok vették fel.
A tudósok sokáig vizsgálták, melyik nemzetségbe sorolható. Végül a Chirodectes maculatus fajnevet kapta. Az állatról ritkasága miatt egyelőre keveset tudunk.
A Chirodectes nemzetség egyetlen ismert képviselője a Chirodropidae családba, azon belül pedig a kockamedúzák osztályába tartozik. E medúzák többségének harangja a megszokott ernyős alak helyett kockára emlékeztet.
A kockamedúzák testfelépítése viszonylag összetett. Más medúzáktól többek között az különbözteti meg őket, hogy aktív és ügyes úszók: gyorsan haladnak, és irányt is tudnak váltani. Ehhez módosítják a harang alatti nyílás alakját, illetve az izom-összehúzódások keltette vízsugár irányát.
A Chirodectes maculatus harangja alatt négy nyúlványalap található, amelyekből tapogatók kötegei indulnak ki. Ezekben nagy számban sorakoznak a csalánsejtek.
A kockamedúzák látása és idegrendszere is fejlett. Egyensúlyozó szervük mellett olyan látószervvel rendelkeznek, amely hat szemből áll. Közülük kettő összetett felépítésű: szaruhártyája, lencséje és retinája is van, valamint több szín megkülönböztetésére képes.
A búvárokat érzékelik, a lehetséges veszélyt felismerve pedig azonnal elúsznak. A kockamedúzáknál a szexuális viselkedés kezdetleges formái, illetve az udvarláshoz hasonló nászjátékok is megfigyelhetők.
