Első pillantásra nehéz eldönteni, mi is az a különös lény, amelyet időnként a hullámok sodornak partra az óceán mélyéről. Tengeri kígyók gombolyagjára, önálló életre kelt polipkarokra vagy szokatlan medúzára is emlékeztethet, valójában azonban egy tengeri rózsa.
A Dofleinia armata nemzetségének egyetlen faja, egyúttal a tengeri rózsák családjának egyik legnagyobb képviselője. A Csendes- és az Indiai-óceán tengereiben fordul elő, Egyiptomtól egészen Japánig.
A tengeri rózsák a korallok rokonai, de velük ellentétben nincs kalciumsókból álló merev vázuk. Alakjukat hidrosztatikai egyensúly segítségével tartják fenn: a szájnyílásukon át vizet vesznek fel, majd a nyílást bezárva kiegyenlítik testük és környezetük nyomását. Ezért a partra kerülve, víz nélkül hamar nyálkás csomóvá esnek össze, csápjaik pedig ernyedten lógnak.
A faj nem véletlenül kapta az armata, vagyis „felfegyverzett” nevet. Csápjaiban csalánsejteket, azaz cnidocitákat tartalmazó tokok találhatók. Ezek belsejében spirálisan feltekeredett szigonyszerű képletek rejtőznek, kívül pedig egy ingerérzékelő szőr helyezkedik el.
Ha ezt a szőrt valami megérinti, a szigony néhány milliomod másodperc alatt kilövell. Gyorsulása elérheti az 5 410 000 g-t, ráadásul minden ilyen képlet erős mérget juttat a célpontba.
A Dofleinia armata mérge neurotoxin. Elsődleges feladata, hogy megbénítsa a zsákmányt, így a helyhez kötött életmódot folytató állat elkaphatja és elfogyaszthatja. A méreg a lehetséges ragadozók ellen is védelmet nyújt.
Embernél kis adagban égető fájdalmat, nagyobb mennyiségben görcsöket, bénulást és akár halált is okozhat. A fájdalom folyamatos lehet, még a legerősebb fájdalomcsillapítók sem feltétlenül enyhítik számottevően, a méreg pedig rendkívül lassan, akár hónapok alatt ürülhet ki a szervezetből.
Ezért ha ilyen tengeri rózsát látunk a parton, ne érintsük meg puszta kézzel.
