A vizek lakói között akad emberre is veszélyes óriás, átlátszó fejű különlegesség és olyan mélytengeri ragadozó, amelynek fogai csaknem fele olyan hosszúak, mint a teste.

## Góliát tigrishal

Nevét hatalmas termetéről kapta, amely a bibliai harcosra, Góliátra utal, míg a „tigris” elnevezést a testének oldalán húzódó széles, sötét csíkok magyarázzák.

Vérszomjassága a pirájákéhoz mérhető: emberekre, sőt olykor krokodilokra is rátámadhat. Afrikában rendkívül népszerű a helyiek körében a halászata.

## Hordószemű hal

Ennek a különös halnak átlátszó a feje, amelyen keresztül csőszerű szemével követheti zsákmányát. Látásának működése sokáig nem volt világos: a szája fölött találhatók a szaglószervei, szemei pedig az átlátszó fejen belül helyezkednek el, és látszólag csak felfelé néznek.

A szem zöld színét egy sajátos sárga pigment okozza. A feltételezések szerint ez megszűri és tompítja a felülről érkező fényt, így a hal könnyebben észlelheti lehetséges zsákmánya biolumineszcenciáját.

A kutatók 2009-ben derítették ki, hogy különleges szemizmainak köszönhetően a hal képes elfordítani hengeres szemeit. A rendszerint függőlegesen álló, felfelé néző szemek vízszintes, előretekintő helyzetbe kerülhetnek. Ekkor a száj is a látómezőbe esik, ami lehetővé teszi a zsákmány megragadását.

## Pelikánangolna

A pelikánangolna azért kapta a nevét, mert szája a pelikán csőre alatti torokzacskóhoz hasonlóan rendkívüli mértékben kitágulhat. Hatalmas szája a teljes testhossz harmadát teszi ki. Feje mögött hosszú és keskeny teste az angolnáéra emlékeztet.

Ha koponyája teljes értékű, tömör csontokból állna, saját fejének súlya alatt sem tudna úszni. Váza ezért eltorzult, porózus csontokból és könnyű porcokból épül fel.

A feltételezések szerint más, megnyúlt testű mélytengeri halakhoz hasonlóan függőleges testhelyzetben figyeli a kisebb élőlények körvonalait a mélységbe még lejutó, gyenge napfényben. Nemcsak nagyobb halakat fogyaszt: apró ivadékok és a mélyben élő rákok is szerepelnek az étrendjében.

## Thaumatichthys-horgászhal

A Thaumatichthys-horgászhal állatvilági mércével is szokatlanul mély harapású. Felső állkapcsa gyakran többször akkora, mint az alsó, ráadásul hosszában összehajtható, így valóságos ketrecet alkot a zsákmány körül. Ezután a hal a táplálékot a garatába szívhatja.

A család minden tagjánál közvetlenül a szájpadlásról lóg le a biolumineszcens csali. Párzási módjuk más mélytengeri horgászhalakéhoz hasonlóan parazita jellegű: a hím összenő a nőstény testével, majd elveszíti szükségtelenné vált testrészeit.

## Holdhal

Romantikus nevét ovális testformájának köszönheti. Rövid, széles farka optikailag még tömzsibbé teszi, ezért alakja palacsintára emlékeztet.

Egy háromméteres példány tömege elérheti az 1,5 tonnát. A valaha megfigyelt legnagyobb, ötméteres egyedek súlyáról nincs feljegyzés. A közönséges holdhal a gerincesek legtermékenyebb fajának számít: egy nőstény egyszerre akár 300 millió ikrát is rakhat.

Félelmetes külseje ellenére teljesen ártalmatlan, sőt meglehetősen gyámoltalan. Óriási tömege és aránytalanul kicsi úszói miatt nehezen halad, az áramlatokkal sem tud megbirkózni, ezért gyakran egyszerűen sodródik. Felnőttként még kevésbé mozgékony, ideje nagy részét a fenéken fekve tölti.

## Hosszúszarvú kardfogúhal

Ez az apró ragadozó úgy fest, mintha egy horrorfilmből lépett volna elő; ökológusok a világ legijesztőbb állatának címét is neki ítélték.

Az Indiai-, az Atlanti- és a Csendes-óceán trópusi és szubtrópusi térségeiben él, Oroszország területén pedig az Ohotszki-tengerben is előfordul. A kifejlett egyedek 500–700 méteres, az ivadékok 100–200 méteres mélységben élnek.

Falánk állat: egyetlen nap alatt akár a saját testtömegének megfelelő mennyiségű táplálékot is elfogyaszthat. Főként tintahalakkal, rákfélékkel és kisebb halakkal táplálkozik.

Maga a hal rendszerint legfeljebb 15 centiméter hosszú, kardra emlékeztető fogai viszont elérhetik a 7 centimétert. Amikor becsukja a száját, hatalmas fogai az állkapocs külön erre szolgáló üregeibe simulnak.