## Miért ijesztő a felnőtt élet?

A szorongás egyik fő oka, hogy nehezen viseljük a bizonytalanságot. Nem tudjuk, mi következik, és kapaszkodók híján már önmagában ez is nyugtalanságot kelthet.

A gyerekkor többnyire kiszámítható rendben telik: egyik osztályból a másikba lépünk, évente többször szünetre megyünk, különórákra járunk. Ehhez képest a felnőtt élet kicsit olyan, mint az Aknakereső: van, aki könnyebb, más nehezebb pályán játszik, de senki sem tudhatja biztosan, melyik mező veszélytelen.

A bizonytalanságot mindenki megszenvedheti, a 18–29 éveseknek azonban különösen nehéz dolguk lehet. A gyerekkor megszokott rendje már eltűnt, a saját felnőtt útjukat viszont még nem feltétlenül találták meg. A munka, a pénz, a párkapcsolatok és a költözés egyaránt sok kérdést vethet fel.

Ennek az életszakasznak külön neve is van: „emerging adulthood”, vagyis kialakuló felnőttkor. Ez a stabilabb élet felé vezető út kezdete, egyúttal rendkívül bizonytalan időszak.

A szorongás tehát önmagában nem azt jelzi, hogy valaki képtelen megbirkózni a felnőtt élettel. Sok kortársa éli át ugyanezt. Attól persze senkinek sem lesz világosabb az útja, hogy mások is sötétben tapogatóznak, de legalább láthatóvá válik: nem egyéni kudarcról, hanem ennek az életszakasznak a sajátosságáról van szó.

## Mit tehetünk a bizonytalanság miatti szorongás ellen?

A nyugtalanságnak sokféle oka és kezelési módja lehet. Ha azonban elsősorban a felnőtt élet ismeretlensége ijesztő, a következő lépések segíthetnek.

### Ne feledjük: a „nagybetűs felnőttek” sem tudnak mindent

Ijesztő felismerés lehet, amikor egy nehéz helyzetben szívesen kérnénk segítséget egy felnőttől, majd rájövünk, hogy már mi magunk vagyunk azok. Ettől azonban még nem lettünk mindentudók.

Tizennyolc évesen senki sem kapja meg varázsütésre a világ összes tudását és az élet használati útmutatóját. A felnőttlét jelentős része ezért a magabiztosság mutatása – különösen a gyerekek előtt.

Még a nyugdíj előtt állók között is akad, aki nem tudja, „mi szeretne lenni, ha nagy lesz”, tanácstalan bizonyos nehézségekben, vagy arra vágyik, hogy valaki megmondja, miként oldhatná meg a problémáit. Többnyire nincs más lehetőség, mint a szorongás ellenére összeszedni magunkat és tenni valamit.

### Ne várjunk magunktól egész életre szóló tervet

Egy terv csökkentheti a szorongást – egészen addig, amíg ki nem derül, hogy nagyon nehéz elkészíteni, vagy lehetetlen követni.

Ha még nem látszik, milyen irányt vesz az életünk, nem kell most eldöntenünk, hol tartunk majd öt, tíz vagy harminc év múlva. A már meglévő elképzeléseket érdemes észben tartani, de nem szükséges mindenáron hosszú távú tervet gyártani.

A kényszeres célkitűzés visszafelé is elsülhet: annyira ráfeszülhetünk a célokra és a következő lépésekre, hogy még jobban szorongunk, végül pedig félünk cselekedni.

### A közvetlenül előttünk álló lépésre figyeljünk

A kiszámíthatatlan jövő és a feltételezett veszélyek helyett érdemes konkrét teendőkre összpontosítani. Ez enyhítheti a bizonytalanság miatti szorongást, hiszen a következő lépések valóban rajtunk múlnak, és ezekre van közvetlen ráhatásunk.

### Ne mérjük magunkat folyton másokhoz

Ez az idősebbekkel és a kortársakkal való összehasonlításra egyaránt igaz. Hajlamosak vagyunk azokhoz mérni magunkat, akiket sikeresebbnek látunk. Emiatt könnyen úgy tűnhet, hogy mindenki más tudja, hogyan kell felnőttként élni, tisztában van a következő lépéssel, és el is éri, amit akar.

A valóságban az emberek nagyon különböző életet élnek. Az állandó összehasonlítás közben ronthatja az önértékelést és elveheti a motivációt. Teljesen valószínűleg nem tudjuk abbahagyni, de törekedhetünk arra, hogy inkább a saját tetteinkre figyeljünk, ne másokhoz igazítsuk minden lépésünket.

### Gyűjtsünk tapasztalatot az önálló döntésekben

A tanult tehetetlenség olyan állapot, amelyben valaki úgy érzi, semmit sem tud irányítani vagy befolyásolni, ezért próbálkozni sem érdemes. Sokáig úgy gondolták, hogy az ember mindenhatóságérzettel születik, és később tanulja meg a tehetetlenséget. Az elmélet újabb változata ennek az ellenkezőjéből indul ki: a körülmények és a környezet hatására alakul ki – vagy marad el – az a hitünk, hogy tetteinknek van eredményük.

Ezért fontos cselekedni, majd értékelni, mi lett a döntéseink következménye. Így megtanulhatjuk, hogy képesek lehetünk eredményt elérni, és kevésbé szoronghatunk. Ehhez nemcsak a kudarcokat kell észrevennünk – amelyek az élet elkerülhetetlen részei –, hanem a sikereket is.

A felnőtt élet ettől még nem válik kiszámíthatóvá. Megerősödhet viszont az a bizalmunk, hogy sokféle helyzettel képesek vagyunk megbirkózni. Így kevésbé számít, mit tartogat a jövő: tudhatjuk, hogy jó eséllyel helyt tudunk állni.

## Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A szorongás sokféle lehet. Valaki időnként attól tart, hogy hamarosan egy híd alatt, a folyóparton hal meg, noha van jövedelme és lakása, a városában pedig még folyó sincs. Ez elszomoríthatja, de nem feltétlenül akadályozza a mindennapokban. Másnál például generalizált szorongásos zavar állhat fenn: a félelem kitölti az életét, és akár testi fájdalommal járó, súlyos szenvedést okoz. Ez csupán két lehetőség a sok közül.

Érdemes pszichológust vagy pszichiátert felkeresni, ha a szorongás:

- hónapokon át a napok többségében jelen van; - akadályozza a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat; - élethelyzetek kerülésére késztet – például valaki nem hagyja el az otthonát, nem találkozik másokkal, vagy felmond, mert fél, hogy nem tud megfelelni a munkájában; - pánikrohamokat, vagyis erős, látszólag ok nélküli félelemmel járó rohamokat vált ki; - alvás- vagy koncentrációs zavarokat okoz.