A tuja lassan nő, megfelelő fajtaválasztással és következetes gondozással azonban gyorsítható a fejlődése. Ehhez már az ültetés helyét, a talajt és a későbbi méretet is körültekintően kell megválasztani.

## Milyen növény a tuja?

A tuja a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld nyitvatermő. Fajtól és fajtától függően dús cserje vagy akár 70 méter magas fa is lehet. A fiatal növények levelei puha tűkre emlékeztetnek, az idősebbeké pikkelyszerűek.

A lombozat három-hat évente megújul: a törzshöz közelebb eső régi részek elhalnak, helyükön új hajtások fejlődnek. Az elhalt részek a sűrű koronában rekedhetnek. Ez a természetben nem károsítja a tuját, a kertben mégis érdemes kitisztítani a koronát, mert így jobban átjárja a levegő és a fény, ráadásul rendezettebb lesz.

A növénynek kétféle ága van: a növekedési ágak alkotják a vázát, a tápláló ágak pedig a fotoszintézisben vesznek részt.

Öt tujafajt különböztetnek meg: nyugati, koreai, óriás, japán és szecsuáni tuját. A korábban keleti tujaként emlegetett növényt ma külön nemzetségbe, a keleti életfák közé sorolják, mert levelein nincsenek gyantamirigyek. A kertészetekben továbbra is gyakran keleti tujaként árulják, pedig eltérő gondozást igényel.

A hidegebb, kontinentális térségekben a nyugati tuja a legjobb választás: számos fajtája akár −34 °C-ot, rövid ideig tartó szárazságot és tavaszi visszatérő fagyokat is elvisel.

## Mire figyeljünk fajtaválasztáskor?

Elsőként a helyi éghajlatot kell mérlegelni. Hiába tetszetős egy fajta, ha nem bírja a téli minimumokat. Az alacsony, kevésbé fagytűrő példányokat fátyolfóliával és hótakaróval lehet óvni, nagyobb növényeknél azonban ez nehezebb.

A kertben betöltött szerep is meghatározó. A ‘Smaragd’, a ‘Brabant’ és a ‘Columna’ sövénynek használható, míg a ‘Teddy’, az ‘Anniek’ és a ‘Globosa Nana’ gömbölyű formát ad. Sok fajta metszés nélkül is szabályos marad, a tuják ugyanakkor jól alakíthatók.

A várható magasság különösen fontos. A magas fa nagy árnyékot vet, koronájának tisztítása és nyírása pedig nehézkes. A tuják méret szerint négy csoportba sorolhatók:

- a magas növésűek 10–20 méteresek, ilyen a ‘Brabant’ és a ‘Malonyana’, amelyek elérhetik a 15 métert; - a közepesek 5–10 méteresek: a ‘Smaragd’ 5–6, a ‘Columna’ 8–10 méter magasra nőhet; - az alacsonyak 1–3 méteresek, például a ‘Woodwardii’ és a ‘Konfetti’; - a miniatűr fajták 1 méter alatt maradnak: a ‘Teddy’ legfeljebb 0,5, a ‘Spiralis Mini’ 0,8 méteres.

Az éves növekményből következtethetünk arra, mennyit kell várni a kívánt méretre. A gyors növekedésű ‘Brabant’ évente 25–30 centimétert gyarapodhat, a ‘Danica’ viszont csak 2–4 centimétert. Egy ‘Danica’ sövény tízévesen is csupán körülbelül 40 centiméteres lehet, a 80 centiméteres magassághoz 20–25 évre is szükség lehet.

A korona alakja lehet kúp vagy piramis formájú, mint a ‘Smaragd’, a ‘Holmstrup’ és a ‘Brobecks Tower’; oszlopos, mint a ‘Columna’, a ‘Fastigiata’ és a ‘Brabant’; gömbölyű, mint a félméteres ‘Tiny Tim’ vagy a háromméteresre növő ‘Woodwardii’; csüngő, mint a ‘Pendula’; illetve szabálytalan, mint a széles kúp alakú, bozontos hatású ‘Filiformis’.

A lomb színe sem mindig zöld. A ‘Wagneri’ szürkészöld lombja télen rézszínűvé, a ‘Waterfield’ bronzossá válik. Az ‘Amber’ élénksárga, a ‘Golden Tuffet’ sárgásnarancs árnyalatú. A ‘Zebrina’ zöld lombját sárgásfehér keresztcsíkok, a ‘Magdalena’ sárgászöld lombját krémszínű foltok tarkítják.

## Hová és mikor ültessük?

A tuja kora tavasztól késő őszig ültethető, a másfél méternél magasabb, földlabdás példányok akár télen is. Forró időben jobb halasztani az ültetést; ha ez nem lehetséges, a növényt utána feltétlenül árnyékolni kell.

Napon és árnyékban is megél, teljes árnyékban azonban apróbbak lesznek a hajtásai, lombja rövidebb és ritkább marad. Lehetőleg napos vagy félárnyékos helyet válasszunk.

Ne kerüljön mélyedésbe, ahol eső vagy hóolvadás után sokáig áll a víz. A tuja szereti a bőséges öntözést, a pangó vizet azonban nem: gyökerei rothadásnak indulhatnak, a növény legyengülhet vagy elpusztulhat.

A nyugati tuja az enyhén savas vagy semleges talajt kedveli. Rododendron, nagylevelű hortenzia, hanga vagy áfonya mellé ültethető, mert ezek talaját is rendszeresen savanyítják. A lúgos közeget igénylő borbolya, örökzöld puszpáng, fekete bodza és galagonya nem ideális szomszédja.

## Mekkora helyet hagyjunk körülötte?

Épület vagy kerítés mellett a kifejlett korona átmérőjének felét kell minimális távolságként megtartani. Ha például egy ‘Smaragd’ alul kétméteres koronát nevel, legalább egy méterre kerüljön a faltól. Ehhez célszerű további 30–50 centimétert hozzáadni, hogy később minden oldalról hozzá lehessen férni.

Két különböző növény helyigényét a kifejlett koronaátmérők összeadásával, majd az összeg megfelezésével számíthatjuk ki. Egy egyméteres koronájú ‘Amber’ és egy 1,2 méteres ‘Danica Gold’ között így 1,1 métert érdemes hagyni; felnőtt korukban koronáik csaknem összeérnek.

Sövénynél nincs egyetlen kötelező tőtávolság. Minél közelebb kerülnek egymáshoz a tuják, annál hamarabb záródik a növényfal, ugyanakkor annál alacsonyabbak maradnak. A magában akár 20 méteresre növő ‘Brabant’ 40–45 centiméteres tőtávolsággal ültetve legfeljebb 3–5 méteres lehet, mert gyökérzete nem tud teljesen kifejlődni.

## Az ültetőgödör előkészítése

Az ültetőgödör átmérője a földlabda másfél-kétszerese, mélysége pedig annál 15–20 centiméterrel nagyobb legyen. Magas talajvíz esetén tovább kell mélyíteni, és 10–15 centiméteres drénréteget kell kialakítani durva zúzott kőből, agyaggranulátumból vagy tört téglából.

Erre öt centiméter termékeny föld, majd egy-két marék, örökzöldek számára készült speciális műtrágya kerülhet. A forrás szerint ezekben nincs nitrogén, viszont magnéziumot vagy más, a nyitvatermők fejlődéséhez szükséges elemet tartalmaznak. A műtrágyát is földdel kell befedni.

A visszatöltéshez laza, levegős keverék szükséges. Készülhet egyenlő arányban kerti földből, folyami homokból és komposztból vagy biohumuszból. Lúgos talajon a keverék körülbelül egyharmada savanyú felláp-tőzeg legyen.

## Az ültetés menete

A konténeres növényeket a faiskolák gyakran tőzeges közegben nevelik. Ez könnyű és laza, de gyorsan kiszárad. Ültetés előtt a tuját ki lehet venni az edényből, és két órára vízbe állítani. Az átázott közeg egy része óvatosan eltávolítható, de a földlabdát nem kell teljesen szétszedni. A visszahajló gyökereket egyenesítsük ki.

Keressük meg a gyökérnyakat, vagyis a gyökér és a törzs találkozását; támpontként a legfelső gyökér szolgál. A gyökérnyaknak a talajszinten kell maradnia. Ha túl mélyre kerül, a növény megbetegedhet, majd elpusztulhat.

A gyökereket terítsük szét, a gödröt töltsük fel félig, a földet enyhén tömörítsük, majd bőségesen öntözzünk. Az öntözővízhez gyökérképződést serkentő készítmény – például Kornevin, Cirkon vagy Heteroauxin – adható. Miután a víz beszivárgott, töltsük fel teljesen a gödröt, alakítsuk ki az öntözőtányért, és ismét öntözzünk.

Ha a talaj erősen megsüllyed és kilátszanak a felső gyökerek, pótoljuk a földet, de a gyökérnyakat ne temessük be. Végül terítsünk tűlevelet, fenyőkérget, szalmát vagy aprított ágakat a tövéhez.

A zsákvászonba és hálóba csomagolt nagyobb földlabdát csak részben kell kibontani: a hálót vágjuk fel, a zsákvásznat húzzuk el a törzstől. A vászon gyorsan lebomlik, a háló pedig nem akadályozza a gyökérnövekedést. A gyökérnyak itt sem kerülhet a talaj alá, mert ezen keresztül jut oxigénhez a fa.

## Gondozás a gyorsabb növekedésért

### Megelőző kezelések

Kora tavasszal, a hó elolvadása után a tuja réztartalmú szerrel – például Abiga-Peak, HOM vagy bordói lé készítménnyel – kezelhető a betegségek ellen. A forrás szerzője más növényekhez képest fele töménységet használ, mert a rózsák, gyümölcsfák és díszcserjék ekkor még lombtalanok, a tuja leveleit viszont perzselheti a réz. Nemcsak a korona külső részét, hanem az ágakat széthúzva a törzset és a belső hajtásokat is bepermetezi.

Kora tavasszal biológiai készítménnyel – például Fitovermmel, Akarinnal vagy Lepidociddal – a kártevők ellen is végezhető megelőző kezelés. A vegyszereket érdemes tényleges fertőzés esetére fenntartani.

A kutyák és macskák is károsíthatják a növényeket, ezért a fiatal tujákat célszerű elkeríteni.

### Tápanyag-utánpótlás

Az ültetést követő második-harmadik évtől évente két tápanyag-utánpótlás elegendő. Az első április–májusban, a második a nyár második felében vagy szeptember elején esedékes.

Az örökzöldekhez készült összetett műtrágyát mindig a csomagolás útmutatója szerint használjuk: van, amelyet szárazon kell kiszórni és sekélyen bedolgozni, mást vízben kell feloldani. Minden esetben nedves talajra kerüljön. Először kissé öntözzük meg a földet, adjuk ki a tápanyagot, majd újra alaposan locsoljunk. A tuja sekélyen gyökerezik, ezért a műtrágya megégetheti a finom, fehér felszívógyökereket.

### Koronatisztítás

Évente egyszer távolítsuk el a korona belsejében felgyülemlett elhalt lombot. Erre jó időpont április vége. A fiatal növények kézzel is tisztíthatók, majd metszőollóval levághatók a télen eltört vagy megsérült ágak. Az egy centiméternél nagyobb átmérőjű sebeket sebkezelővel kell lezárni.

A nagyobb fákat lombfúvóval kényelmesebb kitisztítani. Nagynyomású mosó használata nem ajánlott: az erős vízsugár károsíthatja a zsenge hajtásokat, és lefejtheti a kéreg védőrétegét.

### Öntözés

A tuja meghálálja a rendszeres, bőséges öntözést. Száraz időben minden egy méternyi növénymagasságra heti 10 liter vízzel számoljunk.

30 °C felett érdemes a koronát is permetezve öntözni. A forrás szerzője 16–17 óra után 30–45 percre indítja el a szórófejeket.

Szeptembertől legalább három feltöltő öntözés javasolt. Ez segíti a tél átvészelését, csökkenti a kéreg repedésének és a lomb tavaszi sárgulásának esélyét. Ilyenkor kétszer-háromszor több víz kell: méterenként 20–30 liter. Az utolsó alkalom akkor esedékes, amikor a napi átlaghőmérséklet +3 és +5 °C közé süllyed.

### Mulcsozás

Ha nyáron kimaradt, tél előtt mindenképpen mulcsozzuk a tövet. A sekély gyökerek a csupasz talajban megfagyhatnak. Az idősebb növény ugyan regenerálódhat, de tavasszal sok sárga lomb jelenhet meg rajta.

Mulcsnak megfelelő a fenyőkéreg, luc- vagy erdeifenyő-alom, lehullott lomb, fűrészpor, homok, tőzeg, végső esetben kerti föld. A törzstől hagyjunk 3–5 centimétert szabadon, hogy a gyökérnyak ne kerüljön takarásba. A réteg 7–10 centiméter vastag legyen, és legalább a korona vetületéig érjen.

## Mikor és hogyan metsszük?

Az alakító metszés gyorsabb növekedésre ösztönözheti a tuját, tömörebbé teheti a lombját, és rendezettebb külsőt adhat neki. Az első metszést az ültetés után két-három évvel végezzük, majd évente ismételjük meg.

A kontinentális, mérsékelt éghajlaton május vége és június első fele az ideális időszak, délebbre két-három héttel korábban lehet metszeni. Évente két nyírás is végezhető; a második az első után egy-másfél hónappal következzen, de augusztus közepénél ne legyen később.

Csak a zöld, fiatal növekményt vágjuk. A barna, elfásodott, zöld lomb és friss hajtás nélküli ágrészből nem fejlődik új hajtás. Forróságban se metsszünk: ilyenkor a gyanta hígabb és folyékonyabb, ezért a beavatkozás gyengítheti a növényt.

Metszőollóval eltávolíthatók a sérült ágak, akkumulátoros sövényvágóval alakítható a korona, a három centiméternél vastagabb ágakhoz ágvágó szükséges.

A magas tuják csúcsa is visszavágható. A forrás tapasztalata szerint így a víz és a tápanyag egyenletesebben oszlik el a koronában, és a növény a visszavágás ellenére gyorsabban nőhet felfelé, mint a vágatlan példányok. A természetesen gömbölyű fajtákat szintén érdemes nyírni: tömörebbek lesznek, és a hó kevésbé nyomja szét őket.

## Téli védelem

A nyugati tuja legtöbb fajtája jól viseli a fagyot. A téli takarás fő célja nem a hideg, hanem a kiszáradás elleni védelem. Februárban és márciusban a nap felmelegíti a lombot, amely párologtatni kezd, miközben a fagyott talajban nyugvó gyökerek még nem tudják pótolni a vizet. Ez különösen a fiatal növényeket veszélyezteti.

Árnyékolásra használható géz, régi lepedő, fátyolfólia, zsákvászon, karton, kraftpapír vagy árnyékoló háló. Az anyagot nem szabad közvetlenül szorosan a növény köré tekerni, mert befülledhetnek a hajtások. Inkább lécekből vagy karókból építsünk keretet, és arra rögzítsük a takarást. Egyszerű megoldás három, a növénynél magasabb karó, amelyeket egyenlő távolságra leszúrunk, a tetejüket pedig összekötjük.

Ha keret nem készíthető, a fátyolfóliát vagy kartont sok helyen ki kell lyukasztani, hogy járhasson a levegő.

A kúp és oszlop alakú tujákat karóhoz lehet kötni, a déli oldalon pedig árnyékoló fal állítható. A gömbölyű cserjéket télre szorosan össze kell kötni, különben a hó széttörheti őket. Közvetlenül takaróanyagba csavarva a hó félrebillentheti a bokrot, amely akkor is elveszítheti formáját, ha ágai nem törnek el.

A kisebb gömbtuják fölé 8 vagy 10 milliméter átmérőjű üvegszálas betonvasból is készülhet sátorszerű váz. A vastagabbat nehéz meghajlítani, a vékonyabb eltörhet a hó alatt. Növényenként három-négy rudat kell ívben leszúrni, majd a takaróanyagot egyszerű irodai csipeszekkel hozzájuk rögzíteni.

## Mit tegyünk, ha sárgul a tuja?

Először az okot kell megállapítani.

**Tavaszi napégés:** tisztítsuk ki a koronát, vágjuk le a károsodott hajtásokat, majd alaposan öntözzük meg. Ha a talaj még fagyott, használjunk meleg vizet, hogy gyorsabban felengedjen. A földbe 10–15 centiméter mély lyukakat is készíthetünk, és ezekbe önthetjük a vizet. Kiegészítésként stresszoldó készítmény – például Cirkon, Epin Extra vagy HB-101 – alkalmazható.

**Túl mély ültetés:** a betemetett gyökérnyak elősegítheti a gombás fertőzéseket. Ilyenkor az egyetlen megoldás a növény kiásása és megfelelő mélységbe történő visszaültetése.

**Kevés víz:** forró, száraz időben a tuja megsárgulhat és kiszáradhat. Bőséges, rendszeres öntözésre és a párolgást mérséklő mulcsra van szüksége.

**Pangó víz:** mély fekvés vagy magas talajvíz mellett legalább 10–15 centiméteres drénréteg, esetleg a terület egészére kiterjedő vízelvezető rendszer szükséges.

**Állati vizelet:** az út mellett álló növényt akkor is érheti ilyen terhelés, ha a kertben nincs háziállat. Bőséges öntözéssel a sók mélyebb talajrétegekbe moshatók, utána pedig el kell keríteni a tuját.

**Betegség vagy kártevő:** többnyire az elhanyagolt, legyengült növények érintettek. Vágjuk le a beteg hajtásokat, és kezeljük a tuját megfelelő szerrel. A forrás tartálykeveréket javasol, amely betegség és kártevő elleni készítményt, valamint Cirkon növekedésserkentőt tartalmaz.

## Betegségek és kártevők

A forrás szerzője évente egyszer végez réztartalmú megelőző kezelést, bár idéz egy sok nyitvatermőt nevelő bloggert is, aki szerint a rendszeres megelőzés csökkenti a növények természetes ellenálló képességét.

A tuja gombás betegségei közé tartozik a rozsda, a fuzáriózis, a szürkepenész, a nekrózis és a fitoftórás betegség. Tüneteik hasonlóak: a lomb sárgul vagy barnul, a hajtások száradnak és elhalnak. Beavatkozás nélkül az egész növény elhervadhat és elpusztulhat.

A kártevők egy része nedvet szívogat, mások a törzset és a vastag ágakat károsítják, illetve olyan lárvákat raknak, amelyek járatokat rágnak a lombban és a hajtásokban. A gyakoribb kártevők közé tartozik a tuja-levéltetű, a takácsatka, a tuja-pajzstetű és az ormányosbogár.

A forrás azt tanácsolja, hogy az első tüneteknél vágjuk le az érintett hajtásokat, majd fungicid és rovarölő szer tartálykeverékével permetezzünk. A két készítményt külön-külön oldjuk fel kevés vízben, egymás után töltsük a permetezőbe, keverjük össze, majd egészítsük ki a kívánt vízmennyiségre. A talaj Fundazol oldatával is beöntözhető.

Gombaölőként a Rakurs, a Topsin-M vagy a Revus szerepel a forrásban. Rovarok ellen Pinocid, Fufanon Nova vagy Aktara, atkák ellen Actellic, Neoron vagy Fitoverm használható. A készítményt mindig az adott problémához kell kiválasztani.

## Rövid gondozási terv

- Válasszunk a helyi télnek megfelelő fajtát. - Napos vagy félárnyékos helyre ültessük, lúgos talajt igénylő növényektől távol. - A gödör legyen a földlabdánál másfél-kétszer szélesebb; szükség esetén kerüljön az aljára drénréteg. - A gyökérnyak maradjon a talaj szintjén. - Száraz időben méterenként heti 10 liter vizet adjunk. - Az ültetés utáni második-harmadik évtől évente kétszer használjunk örökzöldekhez való összetett műtrágyát, mindig nedves talajon. - Tavasszal tisztítsuk ki a koronát; a tömörebb lombért rendszeresen metsszük a fiatal, zöld hajtásokat. - Szeptembertől három alkalommal végezzünk feltöltő öntözést. - A fagyok előtt mulcsozzuk a tövet, a fiatal növényeket pedig szellős keretre erősített árnyékoló anyaggal védjük a téli és kora tavaszi kiszáradástól.