Nap mint nap ugyanaz történik: az energiánkból éppen csak arra futja, hogy eljussunk a munkahelyünkre és hazatérjünk, főzzünk, foglalkozzunk a gyerekekkel, és ellássuk a legalapvetőbb feladatokat. Bár szeretnénk valamivel megtörni a megszokott rutint, az újdonságokra már nem marad erőnk. Ez a „mormotanap” érzése – a jó hír pedig az, hogy ki lehet törni belőle.

## Honnan ismerhető fel a „mormotanap”?

Nem ugyanaz, mint a nyugodt, kiszámítható életritmus. A rutin önmagában nem feltétlenül rossz: van, akinek kifejezetten biztonságot és kényelmet ad a pontos napirend, az állandóság és a tervezhetőség.

A mókuskerékre inkább az utal, ha minden napunk hasonlít az előzőre, és ez elszomorít; változásra vágyunk, de nincs erőnk tenni érte; tartósan lehangoltnak érezzük magunkat; sem a tevékenységeink, sem a körülöttünk lévő emberek nem okoznak örömet. Szintén figyelmeztető jel, ha nem látunk magunk előtt lehetőségeket, nem tudjuk, merre induljunk, és fogalmunk sincs, hogyan szakíthatnánk meg az unalmassá vált rutint.

## Zárjuk le a függőben maradt ügyeket

Az elküldésre váró levelek, az elintézendő iratok, a rendrakásra váró szekrény vagy az időpontfoglalás a fogorvoshoz észrevétlenül is energiát emészt fel. A félbehagyott feladatok súlyként nehezednek ránk, bűntudatot keltenek, és akadályozzák a továbblépést.

Így könnyen ördögi kör alakul ki: amíg a régi ügyeket nem zárjuk le, nehezebb új célokat kitűzni és valami másba kezdeni. Érdemes apró lépésekben haladni. Írjunk listát minden olyan teendőről, amely még figyelmet igényel, majd kezdjük a legegyszerűbbekkel: telefonáljunk, küldjük el a levelet, vagy vigyük el a ruhát a tisztítóba.

Minden elvégzett feladatot húzzunk ki. Ez jó érzést adhat, javíthatja a hangulatunkat, és erősítheti az önmagunkba vetett hitet. Ha eltűnnek a régi teendők, hely és lendület szabadulhat fel valami új számára.

## Jegyezzük fel, mivel telik a napunk

Készítsünk részletes leltárt a napi elfoglaltságainkról a fogmosástól az esti olvasásig. Az olyan apróságok se maradjanak ki, mint a mosogatás vagy a gyerek eljuttatása az iskolába.

Ezután nézzük át a listát, és gondoljuk végig, mit lehetne elhagyni vagy másra bízni. Bizonyos teendőket átvehetnek a családtagok vagy szolgáltatók, másokról pedig akár teljesen lemondhatunk.

A személyes bevásárlás helyett például kipróbálhatjuk a házhoz szállítást, amivel hetente legalább néhány órát nyerhetünk. Az értelmetlen internetes böngészésből is érdemes visszavenni: keveset ad, miközben értékes perceket és energiát vesz el. Még ha úgy is érezzük, hogy minden feladatunk fontos és elengedhetetlen, valószínűleg akkor is felszabadítható heti egy-két óra.

## Gyűjtsük össze, mit próbálnánk ki szívesen

Tánctanfolyamra mennénk? Angolul tanulnánk? Ukuleléznénk vagy bonszajt nevelnénk? Írjunk össze minden tevékenységet, amelyet régóta szeretnénk kipróbálni.

Egyelőre ne mérlegeljük, mennyire hasznos vagy praktikus az adott elfoglaltság, és hogy belefér-e a napirendünkbe. Ha érdekesnek és örömtelinek tűnik, kerüljön fel a listára. Már maga az ötletgyűjtés is lelkesítő lehet, javíthatja a hangulatot, és motivációt adhat.

## Töltsük meg tartalommal a felszabadult időt

Válasszuk ki a listáról azt az egy tevékenységet, amely a legjobban vonz, és amelybe akár azonnal belevágnánk. Lehet ez tai-bo, agyagozás vagy egy varrótanfolyam.

Ezután keressük meg a napirendünkben az újonnan felszabadult rövid időszakokat, és illesszük be valamelyikbe ezt az elfoglaltságot. Az sem baj, ha csupán napi húsz percünk marad rá. Már ennyi, örömmel töltött idő is megtörheti a rutint, javíthatja a hangulatot, és új célokra ösztönözhet. Egy kedvező változás gyakran továbbiakat indít el.

A felszabaduló időt azonban nem kötelező új programmal megtölteni. Szundíthatunk, olvashatunk a kanapén, vagy üldögélhetünk egy park füvén is. A pihenés ugyancsak fontos a lelki komfortunkhoz.