A csillagászok eddig úgy vélték, hogy a „kis vörös pontoknak” (Little Red Dots) nevezett kompakt galaxisok csak a korai világegyetemben léteztek. Most azonban három ilyen objektumot találtak jóval közelebb a Földhöz, ami alapjaiban változtathatja meg a kialakulásukról alkotott képet.

A kis méretű, vöröses árnyalatú galaxisokat 2024-ben fedezték fel. Az addig ismert példányok a világegyetem egészen korai korszakából származtak: 0,6–1,6 milliárd évvel az ősrobbanás után léteztek, többségük pedig az első egymilliárd évben alakult ki.

Felfedezésükben kulcsszerepet játszott a NASA James Webb űrtávcsöve. Az infravörös fényre rendkívül érzékeny műszer minden korábbinál távolabbra, így mélyebbre tudott visszatekinteni a világegyetem múltjába. Mivel a kis vörös pontokat kizárólag annak legtávolabbi régióiban figyelték meg, a kutatók azt feltételezték, hogy létrejöttük az akkori kozmikus körülményekhez kötődött.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint ezek az objektumok születőben lévő szupernagy tömegű fekete lyukak lehetnek, amelyek éppen elkezdték elnyelni a környező anyagot, vagy a legelső galaxisok belsejében formálódtak. Úgy gondolták, hogy a mai, érettebb és nyugodtabb világegyetemben már nincs elegendő üzemanyag és nem adottak a feltételek ahhoz, hogy ilyen kompakt objektumok most keletkezzenek, illetve ennyire aktívak legyenek. Hatalmas távolságuk miatt még a legkorszerűbb távcsövekkel is rendkívül nehéz volt tanulmányozni őket.

Ezt a képet írhatja át a Xiaojing Lin vezette nemzetközi kutatócsoport felfedezése. A csillagászok olyan kis vörös pontokat azonosítottak, amelyek fénye 2,5 milliárd év alatt jutott el a Földre. Ezek csaknem hatszor közelebb vannak, mint korábban ismert társaik.

A kutatók a Sloan Digitális Égboltfelmérés adatait elemezték. A nagyszabású program csillagokról és galaxisokról készített több hullámhossztartományt átfogó felvételeket, valamint vöröseltolódási színképeket az új-mexikói Apache Point Obszervatórium 2,5 méteres, nagy látómezejű távcsövével. A felmérés a világűrről készült képek legnagyobb adatbázisa.

Lin és munkatársai a felvételeken három olyan galaxist találtak, amelyek minden lényeges tulajdonságukban megfelelnek a kis vörös pontok ismérveinek. Egyiküket megnyúlt alakja miatt Tojásnak nevezték el. Mindhárom tömege nagyjából egymilliószorosa a Napénak, méretük pedig a törpegalaxisokéhoz hasonló, egy és három kiloparszek közötti. Galaktikus léptékkel tehát rendkívül kompaktak.

A kutatók több további jelöltet is azonosítottak, ám ezek besorolásához további megfigyelésekre lesz szükség.

A felfedezés arra utal, hogy a kis vörös pontok kialakulásához szükséges körülmények nem kizárólag a korai világegyetemben állhattak elő: akár 12 milliárd évvel az ősrobbanás után is megismétlődhettek. E galaxisok természete tehát nem feltétlenül kötődik egyetlen kozmikus korszakhoz.

Közelségük azért is fontos, mert fényük világosabb és tisztább, így az űrtávcsövek részletesebben vizsgálhatják őket. A csillagászok elemezhetik a szerkezetüket és összetételüket, valamint közelebb juthatnak annak megértéséhez, hogyan keletkeznek és fejlődnek.

Továbbra is lehetséges, hogy a kis vörös pontok a szupernagy tömegű fekete lyukak növekedésének kezdeti szakaszát mutatják, amikor a fekete lyuk éppen aktívan anyagot kezd elnyelni. Más forgatókönyvek sem zárhatók ki: elképzelhető, hogy az objektumok történetük nagy részében nyugalomban voltak, és csak most léptek aktív szakaszba, vagy nemrég alakultak ki, és most kezdenek „táplálkozni”.

Lin csoportja már megfigyelési időt kért a Hubble űrtávcsőhöz. Ha a kérelmet jóváhagyják, részletesebb felvételeket készíthetnek az objektumokról, amelyek segíthetnek természetük tisztázásában. A kutatók eredményeiket a Cornell Egyetem tudományos elektronikus archívumában tették közzé.