Az egy helyen, nagyjából azonos időben született csillagokat gyakran egy-egy „család” tagjaiként írják le. Fiatal korukban, a csillagkeletkezési térségek heves folyamatai és a sűrű környezet miatt fokozatosan eltávolodhatnak egymástól, olykor még a galaktikus korong síkját is elhagyhatják. A kisebb csoportok nyomtalanul feloszlanak, a nagyobbak viszont esetenként hosszú ideig együtt haladnak tovább.

A rokon eredetű csillagokat a kutatók elsősorban a mozgásuk, majd a koruk és az összetételük alapján azonosítják. Korábban ilyen csoportokra többnyire véletlenül, a tagok hasonló viselkedése révén bukkantak. A Gaia űrtávcső megfigyelései azonban már megfelelő adatbázist kínálnak a célzott kereséshez.

A Gaia adataiból készül a Tejútrendszer első nagyszabású, háromdimenziós térképe. Az űreszköz nemcsak a csillagok mozgását mérte, hanem a színképüket is rögzítette. Bár ezek az adatok nem mindig nagy felbontásúak, rendkívüli mennyiségben állnak rendelkezésre: mintegy 220 millió galaktikus csillagról gyűlt össze alacsony felbontású spektrum. Ennek elemzése és rendszerezése komoly feladat.

A The Astrophysical Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerzői egy Gaia Net nevű új modellt mutattak be, amely különböző korú, tömegű és hőmérsékletű, illetve eltérő fejlődési szakaszban járó csillagok spektrális adatait képes feldolgozni.

Az eszközzel első alkalommal vizsgálták nagy pontossággal a legfiatalabb csillagok eloszlását. Amikor a kutatók kiválogatták a 20 millió évnél fiatalabb égitesteket, egy korábban ismeretlen, közös eredetű csoportra bukkantak. A több mint ezer csillagot számláló család az Ophion nevet kapta.

Tagjai mintegy 650 fényévre találhatók tőlünk, a Kígyótartó csillagkép középső részén. Legszokatlanabb tulajdonságuk, hogy rendezetlenül, egymástól eltérő irányokba mozognak. A Gaia adatai nélkül ezért valószínűleg nem lehetett volna felismerni közös eredetüket.

Az ugyanabban a térségben született csillagok rendszerint hasonló sebességgel haladnak, az eltérés ritkán nagyobb néhány kilométer per másodpercnél. Ennek köszönhetően a csillagászok akár 100 millió évnél idősebb családokat is képesek azonosítani. Az Ophion tagjainak sebessége között viszont több mint 20 kilométer per másodperces különbségek vannak, és mozgásukban nem látszik rendezett szerkezet.

A tanulmány szerzői szerint az Ophion csillagkeletkezési térsége a szupernóvák, valamint a közeli, fiatal csillagokból álló nagy tömegű halmazok gravitációs hatása miatt túl gyorsan veszíthette el a gázkészletét. A szétszóródó anyag további lökést adhatott a csillagoknak, még kaotikusabbá téve mozgásukat.

Kozmikus léptékkel mérve hamarosan nyomtalanul szétszóródnak majd a Tejútrendszerben. A csillagászoknak szerencséjük volt, hogy mozgásuk korai szakaszában figyelhették meg őket. Marina Kunkel, az Észak-Floridai Egyetem kutatója és a tanulmány társszerzője szerint az Ophion felfedezése megváltoztatja a csillagcsoportok természetéről és felkutatásuk módszereiről alkotott képet.

A Gaia űrtávcső 2025 márciusában, több mint tíz évnyi működés után fejezte be munkáját, a program azonban ezzel nem zárult le. Az új adatbázisok közzététele és elemzése még hosszú évekig folytatódik. A következő nagy Gaia-adatkatalógus megjelenése 2026 végén várható, a küldetés teljes adatanyaga pedig legkorábban 2030 végére válhat hozzáférhetővé.