Mintegy 66 millió évvel ezelőtt a földi fajok körülbelül 75 százaléka eltűnt. A kréta és a paleogén határán bekövetkezett tömeges kihalás fő oka egy nagy aszteroida becsapódása volt: a katasztrófa lehűlést idézett elő, szétzilálta a táplálékláncokat, és egész ökoszisztémákat döntött össze. A következményeket valószínűleg tovább súlyosította a mai India területén zajló intenzív vulkáni tevékenység.

## A dinoszauruszok kora

A dinoszauruszok több mint 250 millió éve jelentek meg, majd csaknem 180 millió éven át meghatározó szerepet töltöttek be a bolygó élővilágában. Ez az időszak a 252-től 66 millió évvel ezelőttig tartó mezozoikum, amely három nagy részre oszlik:

- **Triász (252–201 millió éve):** megjelentek, majd fejlődésnek indultak az első dinoszauruszok. - **Jura (201–145 millió éve):** világszerte elterjedtek, és rendkívül változatos formák alakultak ki. - **Kréta (145–66 millió éve):** uralmuk csúcspontját a tömeges kihalás követte.

A kréta végén nemcsak a dinoszauruszok jelentős része, hanem sok más állatcsoport is eltűnt. A kihalás fő szakasza földtörténeti léptékkel rendkívül gyorsan, néhány hónap vagy néhány év alatt zajlott le.

## Hogyan ismertük meg őket?

Az ember természetesen sohasem láthatott élő dinoszauruszt. Létezésükre csak a 19. században derült fény. William Buckland oxfordi geológiatanár 1824-ben számolt be a Királyi Geológiai Társaság ülésén egy általa „özönvíz előttinek” nevezett állat csontvázának töredékeiről. A csontokat 1815-ben találták meg, Georges Cuvier pedig 1818-ban arra jutott, hogy egy óriási ragadozó gyík maradványai lehetnek. Buckland később a Megalosaurus, vagyis „hatalmas gyík” nevet adta az állatnak.

A dinoszaurusz elnevezést Richard Owen biológus vezette be 1842-ben. A Megalosaurus, az Iguanodon és a Hylaeosaurus addig feltárt maradványai között hasonlóságokat ismert fel, ezért Dinosauria néven egy alrendbe sorolta őket. A szó jelentése: „félelmetes gyíkok”.

A kutatók ma a geológia, a paleontológia és a geokémia módszereit egyaránt használják. A rétegtan a kőzetrétegek sorrendje alapján segít hozzávetőlegesen meghatározni a leletek korát. A radiometrikus kormeghatározás során radioaktív izotópok – például az urán és az ólom, illetve az argon és a kálium – arányát mérik.

A kréta–paleogén határon világszerte kimutatható egy irídiumban gazdag kőzetréteg. Ez a ritka elem gyakran aszteroidabecsapódásokhoz köthető, ezért jelenléte a dinoszauruszok korát lezáró katasztrófa egyik legfontosabb bizonyítéka.

A komputertomográfia, a 3D-modellezés és a mikroszkópia segítségével az állatok külseje, csontozata, sőt életmódjuk egyes részletei is rekonstruálhatók. E módszerek révén a kutatók nemcsak megjelenésük és eltűnésük idejét határozhatják meg, hanem azt is vizsgálhatják, milyen volt akkoriban a Föld, mi okozta a kihalást, és miként alakította át az esemény a bolygó ökoszisztémáit.

## Az aszteroida-becsapódás

A tömeges kihalás elsődleges okának egy körülbelül 10–12 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódását tartják. Az égitest a mai mexikói Yucatán-félsziget térségében, egy sekély tengeri selfen csapódott be, és létrehozta a mintegy 180 kilométer átmérőjű Chicxulub-krátert.

Maga az ütközés egy pillanat alatt végbement, következményei azonban hosszú ideig pusztítottak. Hatalmas mennyiségű por, hamu és korom került a légkörbe. Mintegy 15 billió tonna részecske zárta el a napfényt, így nappal is éjszakai sötétség uralkodott.

A fényhiány miatt tömegesen pusztultak a fotoszintézisre utalt növények. A növényevők elveszítették táplálékukat, majd a ragadozók is zsákmány nélkül maradtak. A felszíni átlaghőmérséklet 26 Celsius-fokkal csökkent. A korszerű modellek szerint a lehűlés körülbelül 16 évig tartott, és a levegő csak nagyjából 3 Celsius-fokig melegedett.

A fotoszintézis különböző számítások szerint másfél-két évre lelassult. A szárazföldi és tengeri táplálékláncok összeomlottak, a hirtelen változás pedig az állatvilág jelentős része számára végzetesnek bizonyult.

## A vulkánkitörések tovább rontották a helyzetet

Ugyanebben az időszakban óriási kitörések zajlottak a mai India területén, amelyek során kialakultak a Dekkán-trappok. Földtörténeti értelemben viszonylag rövid idő alatt több százezer köbkilométer láva ömlött a felszínre. A kitörések szén-dioxidot, kénvegyületeket és vízgőzt juttattak a légkörbe, ezzel befolyásolva az éghajlatot.

A vulkáni tevékenység már a becsapódás előtt megkezdődött, és utána is folytatódott. A kibocsátott gázok előbb rövid lehűlést, később üvegházhatást és felmelegedést válthattak ki. A gyors ingadozások már az aszteroida érkezése előtt meggyengítették az ökoszisztémákat, utána pedig akadályozták a növény- és állatvilág helyreállását.

## Más folyamatok is növelték a sérülékenységet

A kréta és a paleogén határán a tengerszint csökkenése visszaszorította a tengeri ökoszisztémák számára fontos sekély vizeket. Az éghajlati bizonytalanság kiszolgáltatottabbá tette az állandó körülményekhez alkalmazkodott fajokat, a növénytakaró változása pedig átalakíthatta a nagy növényevők táplálékkínálatát.

E tényezők önmagukban nem okozták volna a tömeges kihalást, de sérülékenyebbé tették az élővilágot, így az aszteroida becsapódása katasztrofális következményekkel járt.

Más elképzelések is születtek: felmerült egy tömeges járvány, a virágos növények alkaloidjai által okozott mérgezés, az óceán gyors lehűlése és a tengervíz összetételének megváltozása, sőt az is, hogy ragadozók pusztították el a védtelen tojásfészkeket. A leginkább elfogadott magyarázat azonban az aszteroida által elindított globális változássorozat, amelyet a vulkanizmus és más környezeti folyamatok tovább erősítettek.

## Maradtak-e élő dinoszauruszok?

Az az állítás, hogy a dinoszauruszok kihaltak, csak részben igaz. Számos faj eltűnt, a madárként ismert theropoda dinoszauruszok azonban ma is közöttünk élnek.

A dinoszauruszok és a madarak közötti evolúciós kapcsolat sokáig csupán feltételezés volt, az elmúlt évtizedekben azonban számos bizonyíték került elő. A madarak és a theropodák medencéje, végtagjai és koponyája nagyon hasonló felépítésű. Mindkét csoportnál megtalálható a villacsont, az összenőtt kézközépcsont és a háromujjú láb.

Kínában és Mongóliában több tollas dinoszaurusz, köztük a Microraptor és az Anchiornis maradványait fedezték fel. Tollaik nemcsak a repülést, hanem a hőszabályozást is szolgálták. A csontok szerkezetének elemzése gyors anyagcserére és négyüregű szívre utal, amelyek a mai madarakra is jellemző tulajdonságok. A genetikai és embriológiai vizsgálatok azt is alátámasztják, hogy a szárnyak a dinoszauruszok mellső végtagjaiból alakultak ki.

A legismertebb átmeneti fosszília a Németországban megtalált Archaeopteryx. Egyszerre viselt dinoszauruszokra jellemző vonásokat – fogakat, hosszú farkat és karmokat –, valamint madárszerű tulajdonságokat, például tollakat, könnyű csontozatot és tarajos szegycsontot.

## Miért élhették túl a madarak?

A becsapódást és az éghajlat megváltozását főként a kis termetű, kevésbé válogatós és mozgékony állatok élhették túl. A madaraknak éppen ezek a tulajdonságok kedveztek:

- kis testük miatt kevesebb táplálékra volt szükségük; - magvakat és rovarokat is fogyaszthattak, ezért kevésbé függtek az eltűnő zöld növényzettől; - melegvérűségük és tollazatuk segítette a hő megtartását; - repülve gyorsan találhattak új táplálékforrásokat, és elkerülhették a veszélyes területeket.

Ezek az előnyök tették lehetővé, hogy a tollas fajok egy része átvészelje a globális válságot.

A krokodilokat, aligátorokat és komodói varánuszokat olykor tévesen élő dinoszauruszoknak nevezik. Valójában nem azok, bár a krokodilok a dinoszauruszokkal rokon archosaurusok közé tartoznak. E csoportból a mezozoikumban különült el a krokodilok és a dinoszauruszok fejlődési ága: az egyik csaknem változatlanul fennmaradt, a másikból a kihalt óriások és a mai madarak is kialakultak.

## Gyakori kérdések

### Mennyi ideig tartott a kihalás?

A fő szakasz néhány hónaptól nagyjából két évig tarthatott. A becsapódás globális elsötétedést, gyors lehűlést, növénypusztulást és a táplálékláncok összeomlását indította el. Az ökoszisztémák regenerálódása viszont évmilliókat vett igénybe: az első stabil, emlősöket és madarakat is magukban foglaló életközösségek csak 5–10 millió évvel a katasztrófa után alakultak ki.

### Éltek együtt emberek és dinoszauruszok?

Nem. A nem madárszerű dinoszauruszok eltűnését mintegy 66 millió év választja el az emberek megjelenésétől. A Homo nem első képviselői csak körülbelül 2,8 millió éve jelentek meg, amikor a dinoszauruszok már rég kihaltak, és az emlősök uralták a Földet.

### Ma is eltűnhet egy egész faj?

A Föld történetében többször bekövetkeztek nagy kihalási események. Napjainkban a szupervulkánok kitörései és a hosszú távú éghajlatváltozás jelentik a fő kockázatot. Egy 66 millió évvel ezelőttihez hasonló méretű aszteroida becsapódásának valószínűsége kicsi, de nem nulla, ezért számos űrprogram figyeli a potenciálisan veszélyes égitesteket.

### Hogyan magyarázható el mindez egy gyereknek?

Egy hatalmas aszteroida csapódott a Földbe, és rengeteg port juttatott az égbe. Emiatt a napfény nem érte el a felszínt, az éghajlat pedig gyorsan megváltozott. A növények pusztulni kezdtek, így előbb a növényevők, majd a ragadozók maradtak élelem nélkül. Sok állat nem tudott alkalmazkodni az új körülményekhez, ezért eltűnt.