Az óriáskalmár (Architeuthis) a nagy óceáni mélységek lakója, amely méreteivel a legendák krakenjét idézi. Bár sokáig vita folyt arról, hogy több különböző faj tartozik-e ebbe a csoportba, a genetikai vizsgálatok szerint egyetlen fajról van szó.
Az állat a tapogatóival együtt átlagosan mintegy 10 méter hosszú, tömege pedig körülbelül 200 kilogramm. Biológusok szerint akár 19 méteresre is megnőhet, ekkora példány létezését azonban eddig nem sikerült dokumentálni.
Az óriáskalmár a világ valamennyi óceánjában előfordul. Leggyakrabban az Atlanti-óceánon, Norvégia és Nagy-Britannia közelében, illetve a Csendes-óceánon, Japán és Új-Zéland térségében találkoznak vele.
Megfigyelése rendkívül nehéz, mivel akár 1000 méteres mélységben is élhet. Elsősorban mélytengeri halakkal és kisebb kalmárokkal táplálkozik. Legfőbb természetes ellensége az ámbráscet, amelynek maga az óriáskalmár is zsákmányául esik.
Prédáját hosszú, tapadókorongokkal borított fogókarjaival ragadja meg, majd a karok tövénél található csőrével tépi szét.
Szaporodásáról szinte semmit sem tudunk. Feltételezések szerint hároméves korára válik ivaréretté. Párzáskor a hím a 90 centiméter hosszú párzószervével termékenyíti meg a nőstényt, amely néhány héttel később nagy mennyiségű, egyenként körülbelül egy milliméter átmérőjű petét rak.
Az óriáskalmár fejlett idegrendszerrel és rendkívül összetett aggyal rendelkezik. Szeme elérheti a 25 centiméteres átmérőt, ezzel a bolygó élőlényei között a legnagyobb. A hatalmas szemek segítségével az állat a mélytenger sötétjében a legapróbb mozgásokat is érzékelheti.
