Első pillantásra akár sárkánytojásnak is nézhetnénk azt a különös, kocsonyás képződményt, amely tavakban és folyókban bukkanhat fel. Valójában mohaállatról van szó. Neve ellenére nem növény, hanem állat – pontosabban apró állatok egész kolóniája.
A mohaállatok igen ősi élőlények: mintegy 485 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti óidő ordovícium időszakában jelentek meg. Az óidő során virágkorukat élték, a perm végi kihalás azonban csaknem teljesen eltüntette őket. Egy kisebb csoportjuk fennmaradt, majd ismét benépesítette a Föld vizeit.
Tengeri és édesvízi fajaik egyaránt vannak. Oroszországban is előfordulnak, bár viszonylag ritkák; a melegedéssel azonban az ország egyre nagyobb területein terjednek el.
A kolónia egyetlen apró egyeddel indul, amely a vízben valamilyen tárgyhoz rögzül. Ezután klónozni kezdi önmagát, és fokozatosan létrehozza a telepet. Egy kolónia átmérője akár fél méter is lehet.
A telep belsejében jól védett szaporítóképletek, úgynevezett statoblasztok fejlődnek. Ha a kolónia a kedvezőtlen körülmények miatt elpusztul, ezek a vízbe kerülnek, és megfelelő helyet keresnek. Horgaikkal megkapaszkodhatnak például egy kövön vagy fatörzsön, majd létrejön belőlük az első egyed, amely új kolóniát alapít.
A mohaállattelep szűrögetve táplálkozik. Minden egyednek tapogatókból álló koszorúja, úgynevezett lofofórája van. Ez vízáramot kelt, és a szájhoz sodorja mindazt, ami méretében és összetételében tápláléknak alkalmas. A lofofórák egyszerre szolgálnak mozgatható testrészként és érzékszervként.
A mohaállatok összességében ártalmatlanok, az emberre nem veszélyesek. Ha tehát valaki „sárkánytojást” talál egy tóban vagy folyóban, nincs oka megijedni.
