Ha a laptopon ugyanolyan USB-C-csatlakozó található, mint az okostelefonon, meg lehet próbálni telefontöltővel tölteni. Az azonos aljzat azonban önmagában nem garancia a működésre: egyes USB-C-portok csak adatátvitelre alkalmasak, mások áramot is képesek fogadni.
A csatlakozó képességeit a laptop műszaki leírásában, illetve a port melletti jelölések alapján lehet ellenőrizni. Az akkumulátor, a villásdugó vagy a villám ikonja utalhat a töltés támogatására, de a gyártók jelölései eltérnek. A legbiztosabb támpont, ha a specifikációban szerepel az USB Power Delivery, vagyis az USB PD, illetve az USB-C-n keresztüli töltés.
A legegyszerűbb próba, ha csatlakoztatjuk a telefontöltőt a laptophoz, és megnézzük, elindul-e a töltés. Hibátlan, USB PD-kompatibilis eszközökkel ez biztonságos: a laptop és a hálózati adapter egyezteti a megfelelő működési módot, ezért egy nagyobb teljesítményű töltő sem ad le a szükségesnél több wattot.
Ha a töltés elindul, még kérdéses lehet a sebessége. Egy 65 wattos gyári adapterhez tervezett laptopot a 25 wattos telefontöltő sem feltétlenül hagy cserben. Egyes gépek kis terhelés mellett vagy tétlen állapotban kisebb teljesítményű adapterrel is tölthetők, csak jóval lassabban.
Az USB-C-kábelre is figyelni kell, mert nem mindegyik képes a szükséges teljesítmény továbbítására. A 60 watt feletti töltéshez például általában 5 amperes áramerősségre méretezett kábel szükséges. Nem elég tehát a megfelelő adapter: a vezetéknek is támogatnia kell ugyanazt a teljesítményt. Ha a kábel a töltő gyári tartozéka, természetesen megfelel az adapter paramétereinek.
A laptop megfelelő telefontöltős töltéséhez így három feltételnek kell teljesülnie: a számítógépnek támogatnia kell az USB PD-t, az adapternek elegendő teljesítményt kell biztosítania, a kábelnek pedig alkalmasnak kell lennie ennek továbbítására.
