Az ausztráliai Queensland államban, a Cape York-félsziget délkeleti részén fekvő Windmill Way sziklamenedék a quinkan őslakos nép földjén található. A régészek valóságos kincsesbányára leltek itt: több száz növényirost-darab, okker, kagylóhéjak és megmunkált fa mellett dingók által megrágott állatcsontok ezrei kerültek elő. Néhány csont között azonban szokatlan leletekre bukkantak.

Lynley Wallis, a Griffith Egyetem régésze a csontok válogatásakor figyelt fel egy különös fogra. A gyökerén fekete-barna gyantagömb ült. A sziklamenedékben összesen 12, hasonló gyantacsomóval ellátott vallabifogat találtak. A kengurufélék családjába tartozó erszényesek fogai mintegy 1200 évesek.

Ez az első alkalom, hogy a Cape York-félszigeten ilyen, fogakból készült ékszereket tártak fel. Északkelet-Ausztráliában pedig most először kerültek elő ilyen tárgyak temetkezési helyen kívül.

A kutatók a laurai közösség véneinek és rangereinek segítségét kérték annak megállapításához, hogy milyen anyagból készülhetett a gyanta. Ők megjelölték a lehetséges növényeket, majd két laboratóriumi módszer, az infravörös spektroszkópia és a tömegspektrometria is alátámasztotta a feltételezésüket.

Kiderült, hogy a gyanta az úgynevezett fűfákból származott, amelyek ma is megtalálhatók a sziklamenedéket övező lejtőkön. Az egyik fogon egy, a vízpartok mentén növő vasfa gyantájának nyomait is kimutatták.

## Nem eszközök, hanem díszek lehettek

A fogakon nem találtak olyan kopásnyomokat, amelyek arra utalnának, hogy vágó- vagy fúróeszközként használták őket. A gyantán viszont növényi rostok és egy apró bőrdarab maradt fenn. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a fogakat egy fejpántra vagy nyakláncra fűzték fel, a gyantagömbök pedig ütközőként akadályozták meg, hogy lecsússzanak.

Állatfogakból készült ékszerek más ausztráliai lelőhelyekről is ismertek, de szinte mindegyiket a kontinens délkeleti részén, sírokban találták. A Cape York-félszigetről eddig egyetlen ilyen tárgy sem került elő.

Az egyetlen hasonló darab az Oxfordi Egyetem Pitt Rivers Múzeumában őrzött vallabifog-nyaklánc. Ennek pontos származási helye azonban ismeretlen, a nyilvántartásban csupán annyi szerepel, hogy Ausztráliából származik.

Wallis szerint hiába egyeztettek a múzeum kurátoraival, nem sikerült szűkíteni a lehetséges származási területet. Mivel a gyűjteményekben található fognyakláncokon többnyire más rögzítési módokat alkalmaztak, a gyanta használata feltehetően ritka volt.

A kutatás vezetője szerint már ez az egy leletegyüttes is rendkívül fontos: az ausztrál őslakos népek kulturális folytonosságáról és ellenálló képességéről tanúskodik. Egyben azt is megmutatja, hogy az emberek a ruházat, az ékszerek és más tárgyak alapanyagaival, színeivel és elkészítési módjaival is erősítik kulturális identitásukat.

A kutatás eredményeit az Australian Archaeology című tudományos folyóiratban közölték.