Mintegy húsz, lámát vagy alpakát ábrázoló kőfigurát találtak a régészek a perui Kuélap területén. Az állatszobrocskákon hangsúlyosan jelennek meg a női nemi jegyek, ezért a leletek közvetlen bizonyítékokkal szolgálhatnak a szaporodáshoz és a termékenységhez kötődő egykori hiedelmekről.

Kuélap Peru egyik legjelentősebb régészeti emlékhelye. Az ország északi részének erdős vidékén fekvő monumentális központot a csacsapoják kultúrája hozta létre. Ez a Kolumbusz előtti civilizáció nagyjából i. sz. 500 és 1470 között létezett Peruban. Az erődítmény jóval az inkák előtt épült, de birodalmuk terjeszkedése idején is használták. A mostani feltárásokat a perui kulturális minisztérium végezte.

Az andoki hagyományban az ilyen figurákat illáknak vagy conopáknak nevezik. Az Inka Birodalomban fontos rituális szerepet töltöttek be: olyan szertartásokon használták őket, amelyekkel termékenységet és bőséget kívántak biztosítani, megóvni az állatállományt és a termést, valamint elősegíteni a háztartások jólétét.

Egyes conopákon mélyedéseket alakítottak ki az áldozati ajándékoknak. Ezekbe lámazsírt, kokalevelet vagy chichát, vagyis erjesztett italt helyeztek. A figurákat a családot óvó, pártfogó entitásoknak tekintették.

A régészeti kutatások szerint a conopák az inkák tágabb politikai és vallási rendszerébe is beilleszkedhettek. A kölcsönösség, az egyensúly, a termékenység és a védelem eszméit megtestesítve erősíthették a kapcsolatot a háztartások, a huacáknak nevezett szent helyek és a birodalmi hatalom között.

A kuélapi leleteket elsősorban a határozott női jegyek teszik különlegessé. A kutatók szerint a felfedezés új megvilágításba helyezheti, miként értelmezték és alakították át az inka korban Kuélap lakói a termékenységi rítusokat.

Egyelőre nem tudni, hogyan kapcsolódtak egymáshoz a helyi csacsapoja hiedelmek és az inkák birodalmi kultuszai. A figurák lehettek egy helyi hagyomány folytatásai, az inka panteonból átvett tárgyak, vagy a két hitvilág összeolvadásának eredményei. A kérdésre még nincs válasz, a kis kőszobrok azonban már most fontos adalékot nyújtanak ahhoz, hogyan próbálták az emberek évszázadokon át biztosítani saját közösségük, állataik és földjeik gyarapodását.