Egy filmes kincskereső gyakorlat valódi történelmi felfedezéshez vezetett a lengyelországi Alsó-Sziléziában. A Pielaszkowice kastély árkának sarában egy 19. századi lovassági vért ritka darabjára bukkantak.

Az expedíciót Kornel Makuszyński népszerű regénye, a „Sátán a hetedik osztályból” új filmváltozatának előkészületeihez szervezték. A 2027-re tervezett bemutató producere, Mariusz Pujszo, a Skarb Film munkatársa azt szerette volna, hogy a színészek a gyakorlatban is átéljék szereplőik helyzetét. A történet hősei ugyanis Napóleon hadseregéhez kapcsolódó kincs rejtélyét próbálják megfejteni.

A színészek hivatásos kutatókkal együtt indultak a kastélyhoz. Mély sáron és iszapon kellett átküzdeniük magukat, hogy megtapasztalják, mennyire nehéz elrejtett tárgyak után kutatni. Az egyik főszereplő, Chris Żugajski szerint az árok sűrű sara valósággal magába szívta az ember lábát.

A gyakorlat azonban váratlanul régészeti vállalkozássá vált. A legfontosabb lelet egy cuirass, vagyis fémből készült mellvért töredéke volt, amely feltehetően egy francia vagy porosz vértes lovashoz tartozott. A darabot Wiesław Andrysiak, a DRACO Történelmi Kutatók Egyesületének tagja találta meg. A töredék a hosszú ideig tartó kedvezőtlen körülmények ellenére kivételesen jó állapotban maradt fenn.

A résztvevők emellett gazdagon díszített parki szobrok darabjait és a kastélyhoz tartozó fémalkatrészeket, köztük eredeti ajtózárakat is találtak.

## A kastély és a háborúk

Pielaszkowice nem véletlenül lett az expedíció helyszíne. A kastélyhoz a napóleoni háborúk egyik fontos eseménye kötődik: 1813. június 4-én itt kötöttek fegyverszünetet Napóleon csapatai, valamint az orosz és porosz szövetséges hadseregek. Napóleon később élete egyik legnagyobb hibájának tartotta ezt a döntést.

A helyszín múltja a regény cselekményével is összecseng. A történet egy kincs titkáról szól, amelyet állítólag Napóleon vereséget szenvedett hadseregének egyik katonája rejtett el.

A most előkerült tárgyak egy része ugyanakkor a második világháború eseményeihez is kapcsolódhat. A háború utolsó hónapjaiban, 1945-ben felszabadító csapatok érkeztek Pielaszkowicébe. Történelmi beszámolók szerint bútorokat és más berendezési tárgyakat dobáltak ki az ablakokon. Ezek az árokba zuhantak, majd eltűntek a hozzávetőleg egy méter mély, vizes iszapban.

Nem sokkal a háború után a környékbeliek értékes meisseni porcelántárgyakat emeltek ki a vízből. A rendelkezésre álló adatok alapján az árkot azóta nem vizsgálták át alaposan.

A most megtalált valamennyi tárgy a ząbkowicei Sziléziai Ház Múzeumába kerül, így egyik sem jut magángyűjteménybe. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a Pielaszkowice kastély körüli sár további történelmi emlékeket rejt.