Különös külseje miatt a leptocephalust évtizedeken át önálló halfajnak tartották. Először 1856-ban írták le, és mivel akkor nem ismertek hozzá hasonló, vele rokon fajokat, külön nemet hoztak létre számára, amelynek egyetlen fajaként tartották számon.

Csak 1893-ban, vagyis 37 évvel később ismerték fel, hogy valójában az európai folyami angolna lárvaállapotáról van szó. Később más rokon fajok lárváit is megtalálták.

A leptocephalus lapos, áttetsző teste akár 30 centiméter hosszúra is megnőhet. Levélszerű alakja segít elrejtőzni az algák és más tengeri növények között, színváltoztató képessége pedig további védelmet nyújt a ragadozókkal szemben.

Ezek a lárvák trópusi és szubtrópusi vizekben, főként part menti területeken fordulnak elő. A sekélyebb részeket kedvelik, ahol menedéket és táplálékot találnak. Fejlődésüknek ebben a szakaszában aktívan fogyasztanak planktont és apró rákféléket.

A leptocephalusállapot az angolnák életciklusának fontos része. Amikor a lárvák elérnek egy bizonyos méretet, mélyebb vizek felé vándorolnak, és megkezdődik átalakulásuk kifejlett angolnává. Ez a folyamat több hónapig is eltarthat; közben megjelenésük egyre inkább a felnőtt egyedekére kezd hasonlítani.

A leptocephalusok nemcsak érdekes kutatási alanyok, hanem az óceáni ökoszisztéma fontos részei is. Életük és viselkedésük jobb megértése hozzájárulhat a tengeri környezet védelméhez és a biológiai sokféleség megőrzéséhez.